Címke: g33ker

Eljött az a pillanat, hogy kigyilkoltam a bookmarkokat a Mozillámból. Tabula rázás, újraépítés. Újragondolás.
Ez némileg illeszkedik ide, de azért vannak fenntartásaim. Igen, megváltozott a web, de az újoncoknak továbbra is fekszik az ide-oda klikk, és hát mi is mit csinálunk? Wikipedia, aztán klikkelgetünk jobbra-balra, linkről linkkre, ha otthon unatkozunk, egy fél napot el tudunk wikipediázni. És itt van a kulcsszó: ha unatkozunk. Mert megöregedtünk bazz, és többé nem unatkozunk. Többnyire dolgozunk, és amikor nem dolgozunk, akkor is egyre kevésbé szeretünk linkről linkre borzolgatni. (És amikor látszólag unatkozunk, akkor se unatkozunk, hanem relaxálunk.)
És a többnyire dolgozáshoz elfoglaltság jár, ahhoz meg az, hogy tematizált tartalmak kellenek. Feedet olvasunk híroldal helyett, mert szükségünk van a megszokott saját környezetre (vö. RSS Reader) és sallangmentességre, mert fáradtak vagyunk minden oldal saját dizájnját parsolgatni naphosszat. Sztahanovot fűzünk be a Boing Boing helyett és 2-3 megfelelő (általunk megfelelőnek tartott) blogot az Index helyett, hogy szűrje nekünk a híreket meg mert ismerjük a stílust, és még könnyebb így parsolni, csak a konkrét hír, semmi bullshit. Wikipediát olvasunk, mert tartalmazza adott témához a releváns linkeket és nem kell a Google csillió találata közül kitúrni (pedig már azok is rankelve vannak, hogy könnyebb legyen nekünk), ráadásul a Wikipediát és a Google-t is URL barból hívjuk meg, mert nincs időnk meg fölös energiánk külön ezért keresőoldalra, sőt, egy másik szövegmezőbe se átmenni!
A lényeg tehát azon van, hogy a web munkaeszköz, munkánk eszköze (és gyönyörű tárgya) lett, tehát minél gyorsabb és egyszerűbb kell legyen – és erről a bástyáról a „Web 2.0” se olyan szar, hiszen pont erről szól. Nem forradalmi, de szép gyűjteménye újszerű approach-nak. (Elképzelhetőnek tartom egyébként, hogy The_Tornado azért látja túlfújt lufinak, mert ő az iparágban tevékenykedik és túl sokat olvas róla. Mint én a Google-t, vagy a BSD-t.)
Hogy visszatérjek az eredeti témámhoz: a Mozilla bookmarkjai kellenek, de nem úgy, ahogy eddig voltak. Szelektálni kell, hogy mi az, amit minden nap használok és ezért ott van URL historyban, mi az, amit naponta többször használok és ezért érdemes Personal Toolbarba tenni, és mi az, amit talán egyszer, vagy amit pl. Smart Keyword keresésként be akarok állítani, a Google meg a Wikipedia mellé. (Pl. a Sztaki szótárak lesznek ilyenek, mintegy 15 percen belül.) Ami ezek után marad bookmarknak, az a napi elmentett állás, az ilyenekből aztán felgyűlik megint egy 80kB-os bookmarks.html, amit majd 3 év múlva egyszer törlök, az indítékokról meg írok egy blogentrit, ha lesz még akkor értelmezve olyan.

Tegnap már egy rövid időre felkerült, aztán leszedtem, aztán most megint felkerült.
Ma megy a test session, és a gép villog – időnként. De most, hogy le van küzdve a szabály, amit anyáink és kultúrszcenáriónk örökkön fogva plántált belénk: „soha ne szerelj szét félmillió forintos laptopot saját kezűleg!”, már lazábban állok hozzá a dologhoz. Egyrészt engedd meg, hogy eldicsekedjek: életemben először összeraktam egy laptopot úgy, hogy nem maradt ki csavar. Persze a fenti szabályt többször megszegtem már életemben (sikerrel: egy Compaq Presario konstrukciós hibáját kiismertem, kijavítottam), de soha nem raktam még össze laptopot tökéletesen. A végén mindig kimaradt egy-két csavar. A non plus ultra ebből a szempontból a fent említett Compaq: azt nagyon sokszor szétszedtem már kicsi darabokra, és mindig kimaradt belőle egy újabb csavar. Igazából nem is értem, mi tartja össze a gépet.
A kis ASUS tehát megy, és ritkán villog, viszont rájöttem, hogy a villogást két dolog okozhatja: a háttérvilágítás és maga a monitorcsatoló. (Kábelekről és csatlakozókról beszélünk és feltételezzük, hogy a harver amúgy rendben van.)
Ezek után a gépet kis darabokra szétszedve és úgy bekapcsolva, hogy mi szünteti meg a villódzást: a monitorcsatoló megnyomkodása. A legújabb feltételezés – for the record – az, hogy a monitorcsatlakozó, ami szemmel láthatóan egy érzékeny kis állat (egy 1024×768-as LCD mátrix összes vezetékezését tömték bele egy 2 centis csatlakozóba), az idők folyamán kis oxidréteggel védte le magát, ezért könnyen keletkezik kis kontakthiba, ami villogáshoz vezet. Ezt aztán kis nyomkodással, mozgatással meg lehet szüntetni.
Terv: monitorcsatlakozó kihúz, megtisztogat (amennyire lehet), esetleg valamivel kicsit le is marom a felület tetejét. Utána úgy fogom visszadugni, hogy egy rágó- vagy radírdarabkával folyamatos gyenge nyomást gyakorolok rá a ház részirül. Aztán meglátjuk, hogy működik.
Azt szeretném még megjegyezni, hogy azért csuda egy gép ez belülről, a tervezés és a dolgok kicsinyítésének (és összezsúfolásának) művészete. Ez mindenképpen megfelelő alap arra, hogy tisztelettel nyúljak hozzá.