Márti lealkudott 3 euróra egy várat.

Voltunk az IJhallenben (jó nagy bolhapiac, bár meglepve tapasztaltam, hogy ott, ugyanazon a telken egy másik volt gyárcsarnokban van a Greenpeace irodája és egy Hilton is befért, igaz, csak Doubletree… but still).

Eleinte bringával indultunk neki, mit nekünk az a szemerkélő eső (egyre hollandabbak vagyunk: szemerkélő esőben bakfiets-szel nekiindulunk), de aztán az eső upgrade-elt szemerkélőről szakadóra, szerencsére ezt időben érzékeltük (a WindGuru és a Google Weather még most sem) és visszamentünk az erdészért és azzal mentünk végül.

Naszóval elég az hozzá, már kifelé sétáltunk egy korlátozottan sikeres bolhapiacozás végén (bár pónikat, puffertjes-t, és egy babaházas alkatrészt sikerült vennünk, ja meg egy cipőt Mártinak, akinek szarrá ázott az, ami a lábán volt), amikor Adél észrevette ezt a

Várat

és kijelentette, hogy ez jó lesz Canterlotnak. (Don’t ask. Ha lányod van, majd megtudod. De egyébként tudod mit, ha érdekel, rtfw.)

És akkor a Vár:

image

Márti elbűvölve állt és nézte nagy szemekkel az eredeileg 7,5 euróért hirdetett várat, amire az eladók (2 korunkbéli csaj) mondták, hogy 5 euró a nézés miatt… Jul pedig erre odaszólt Mártinak (magyarul, azt úgyse érti senki), hogy mutassa meg hány éves. Márti ezt (mármint hogy 3 éves) remekül tudja mutatni — és így esett, hogy miután cukin megmutatta a néniknek a kezén hogy “három”, a nénik megtörtek a nézés és a perzisztencia láttán, és elhoztuk háromért a cuccot, amiről már útközben kiderült, hogy csipog, és vagy háromféleképpen zenél is. A délutáni játszós session egyértelmű sztárja az új szerzemény.

You had to be there. (De most le is írtam.)

Adél versel.

Anya Mártinak: “Gyere Mártikám, cserélek neked pelust, amondó vagyok.”
Adél: “Ki az az Amondó? … az Amondó az egy világhírű bűvész!”


Anya Apának, beszéletés közben: “…merthogy 2005 elején vetted a Leon-t…”
Adél: “Egy kaméleont?”


Aztán egy kis vers:

“Sok a műmi, sok a tej
Előtte még mosni kell”

(“Műmi”: müzli)


Délutáni alvás, pontosabban nem-alvás után:
“Nagyon csicseregtek a madarak, és nem tudtam kibírni.”


“Kicsit piros a hónaljam, de már nem az igazi.”