Címke: hearnoevil

Prophet margin.

Sejtés: a daily harangszó (default install esetén) reggel 6:25-kor fut le.

Nem mondom, hogy a mai napot nevezem ki az év örömnapjának. Feslik a szövet a felszínemen, kezdve ezzel a dallal (Anthony and the Johnsons – Hope There’s Someone), ami emlékeztet, ami sose jó, sebek meg minden.

Aztán két hír lomboz még le, persze ne keverjük az munkaholizmust az alkoholizmust, de hát a koktélokat is fel kellett valakinek találnia.

Mindezen kicsit javít csak, pedig időben hosszabb volt, a hétvége: a magányos szombat, a társas vasárnap, Tihannyal, Mr. T. apáttal, orgonán játszott jazz kingdommal, révvel, Kőrösheggyel, Siófokkal. Pedig az hosszabb volt.

Persze se a vállam, se a hasam nem javul, holnap nem (sem) lesz időm szemészhez menni, és még sorolhatnám; rinyablog.

Megrakom az estét?

Megrakom az estét.

Gigasztár.

Egyrészt nem értem, miért olyan nagy trouvaille Ruzsa Magdi. Nem értem, mert amennyire én látom, van neki 2 hangja: a „halkan danolászok”, meg a „toporzékolva szarok be mindjárt, úgy kiabálok”. Nem kérdés: mindkettőt egyenként irigylem tőle, mert közben tisztán énekel, de azt hiszem ennél több kéne, hogy kelljen egy Megasztárba. (Nem fogok Megasztár-rantblogot csinálni itten, de egy szezonba egy belefér, nem?)

Az is még baj vele azt hiszem, hogy részen politikai kérdés lett a szavazásból (aki magyar, Magdira szavaz), amit végtelenül röhejesnek meg szánalmasnak tartok.

(Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy mindenki hülye, aki Magdira szavaz, illetve nem azt akarom mondani, hogy a másik srác jobb lenne – nem foglalok állást, mert szerintem a technikailag győztes csaj már kiesett. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy, és itt kezdd el olvasni a postot elölről, ha elsőre nem érted meg. Végtelen loopba esett juzereket csókoltatom.)