Címke: jógépkocsi

Karate keed.

Vasárnap este, datacenteres fiaskó után (mert ugyan a RAM modulban 16 órán át nem talált hibát a memtest, de bezzeg a szervert kevesebb, mint negyed óra alatt lehalasztotta, kernel panic, null pointer, core dump, ami kell) megálltam az autóval a MOM Park közelében és élveztem a csöndet. Nem is gondolnád, mekkora zajnak vagy folyamatosan kitéve, amíg egyszer nem ülsz le egy viszonylag csöndes helyre, a Seatban pedig elég jó a hangszigetelés, ha nem kerreg a turbódízel, nagyon finom csönd van odabenn, pláne egy ilyen viszonylag kis utcában, vasárnap este 9 felé. Megállítod a motort, kikapcsolod a rádiót, és olyan érzés önt el, mintha koncertről jöttél volna ki egy perce: zúg a fejed, sípol a füled, kell egy fél óra, míg akklimatizálódsz.
A nyugalom percei ezek, meditatív állapot.
Ültem tehát a meditatív állapotomban a sötét és csöndes autóban, amikor felfedeztem, hogy potyautasom van: hazahoztam egy szúnyogot Badacsonyból. (Csoda, hogy csak egyet.) Ott zümmögött valahol körülöttem a sötétben, és én, mint egy szerzetes, testemet átjárta a Zen, egy ideig füllel figyeltem, vizsgáltam a hang forrását, majd csak a hallásomra támaszkodva egy hirtelen, karate kid-es mozdulattal marokra fogtam a szúnyog pajtást. Önnön teljesítményem felett érzett örömömben meg se öltem, csak kitettem az autóból, pedig valószínűleg ő csípkedte az M7-esen a lábamat.
Mondom, Zen.

A másik felfedezésem az volt, így majd’ egy év autótulajdonlás után, hogy a könyöktámasznak nem két állása van, mint eddig gondoltam, hanem négy, az egyik tökéletes autópályára, egy másik pedig városba.
Eddig városban nem használtam.

Elgurult.

Kocsi leadva, újabb adag pénz ki az ablakon (eladom a picsába az egészet, de persze nem, ősz és tél közeledtével jól tökön szúrnám magam vele), fotó elküldve, ha minden igaz, mostantól egy hétig a scenefrommylife oldalain mutatom meg miért jó Budapesten élni. Vagy miért rossz. Vagy nem mondok ítéletet, csak hogy milyen. Vagy azt se, mindenki döntse el maga. A lényeg, hogy a jelenlegi meztelen segg még az előző participant, 1-2 órán belül már talán én. Fotóállványos képekkel nem fogok elszállni, azt jelenleg valószínűleg valami ószeres próbálja eladni a város egy olyan kerületében, amiről én azt se tudom, hogy létezik, és igazából így vagyok boldog. Ő pedig, Bivanbi szavaival élve, költse gyógyszerre, amit kap érte.

Autó nem, party igen.

Dübörög itt a másodkerben a 3as6árh1 party, ahova nem fogok már felmenni.
A kocsifeltörésről pedig annyit, hogy aki még egyszer nekem azt találja mondani, hogy a második kerület milyen jó hely, meg biztonságos, meg kellemes, az megbaszhatja. Egy év alatt másodszor törik fel az autómat, oké, hogy most lomtalanítás van és a populáció legalja dzsemborizik egész álló nap az utcákban, de akkor is: ilyenkor miért nem lehet jelenlétet erősíteni, amúgy rendőrileg?
Az első feltöréskor csak egy rádiót vittek el, most ennél sokkal hosszabb a lista: a 60 db CD a kesztűtartóból, a kedvenc bringástáskám a csomagtartóból, benne Blackberry, pumpa, elsőlámpa, RP esőkabát, fotóállvány (mellette a nagy fotóállvány – azt is elvitték, dögölnének meg), meg pár apróság, pl. a kocsi teljes dokumentációja, szervízkönyv, biztosítási kötvények másolatai… Alsó hangon is 120-150 ezer forint kár, plusz a három ablaküveg, amit cseréltetni (pótoltatni) kell. És három, bazmeg, mert a kis hátsót nem tudták kihagyni. Ezért az egy mozzanatért külön ütném szét a tettes könyökét alumínium baseball-ütővel. (Békésen, mert egyébként békés srác vagyok.)
Nem akarok többet ide hazajárni, autóval főleg nem, és alapvetően faszkivan, hogy második hónapja kell százsokezer forintot beleölnöm a járgányba, persze tudom, járjak bringával, de akkor te meg hozz haza egy tévét bringával, na szevasztok pöcsök, én léptem.