Címke: l33zl44z

Számított érték lol.

Vagyis egy utolsó generációs 1.3-as Suzuki Swift után a harmadik évben kb. 150 000-et. Azon ne is akadjunk már fenn, hogy a számított érték (2 178 900) köszönő viszonyban sincs a piaci értékkel (1 600 000), de ilyenről már hallottunk regadó-ügyben is.

Félretéve azt, hogy mennyire szánalmas minden ilyen új adóbevezetés, főleg akkor, amikor a körítésre kerül a sor (mert nyilván azért talál ki újabb és újabb adókat a mindenkori kormány, hogy neked jobb legyen), felfedezni vélek egy összefüggést.

Tétel (sejtés): az autó valós piaci értéke egyenlő az autó adómegállapításkor (törvényhozók szabályai szerint) számított, és lopáskár esetén a pótlási érték megállapításakor (biztosító szabályai szerint számított) számított értékek számtani közepével, plusz a tolvaj hibatag (ezt a törvényalkotók teszik rá, jelenleg kb. 200.000 forint).

Gondolj bele és belátod.

Take 4.

Az utóbbi 6 napon háromszor szopatott be az önkormányzat az autó forgalomból kivonásával kapcsolatban, és azért csak ennyiszer, mert úgy tudtam, hogy kedd és csütörtök az időpontosok napja, ezért múlt csütörtökön nem mentem be. (Időpontot most szeptemberre lehet éppen kérni a neten.) Múlt szerdán nem értem oda időre: zárás előtt 1 órával (ez 15:30-kor van) már nem adnak ki sorszámot, én balga meg nem átallottam négyre odamenni. (Google ügyintézés kötötte le az időmet, de ez más téma.) Pénteken (reggel fél 9 körül) a biztonsági őr azzal fogadott, hogy “ma nincs gépjármű ügyintézés” (ennyi, indoklás nuku, bár az értesítő levélen ott van a pénteki idősáv is), jöjjek hétfőn. Ma pedig (14:30 körül, három és fél órával a félfogadás vége előtt) már nem volt sorszám a sorszámkiadó csodamasinában, kérdésemre pedig, hogy ilyenkor mi a teendő, a szokásos “hát még ezt se tudja, hol élt ez eddig” modorban azt a választ kaptam, hogy “hát próbálkozzon holnap.” Taktikus voltam persze, mert tudtam, hogy kedd és csütörtök az időpontosok napja, de persze megint én vagyok a hülye, hiszen már ma is úgy volt (új rendszer!), hogy keverve jönnek az időpontosok és a magamfajta csokkerek.

(Aki jól tud angolul, ismerheti azt a gusztustalan amerikai kifejezést, hogy “duh“, tinilányok szokták mondani tinisorozatokban — ez az a fajta nézés, amit a magyar hivatalokban kapsz: “már ma is így volt, duh“. A magyar bürokrácia minden hibáján felül még ráadásul “duh“-bürokrácia is — ez még ellenszenvesebbé teszi.)

Ez, a nap másik két Hivatal jellegű ügyintézésével, lehangolt: időnként az ember úgy érzi, átcsapnak a feje fölött a hivatali ügyintézés hullámai, az egyik félkilós paksamétával (gépkocsi ügyintézés) szaladgálok az önkormányzatba, miközben Jul a másik félkilós papírhalommal (Solymárfork elektromos bekötése, és az akörül kialakult 60 ezer forintos félreértés) próbálja felgöngyölíteni, hogy melyik hivatalnoknál veszett el az az aprócska info, hogy nekünk itt (a törvényben olvashatóval és a korábban tudtunkra hozottal szemben) fizetni kell, nem is keveset — mindeközben próbálom a KGFB biztosítómtól kinyerni a (most már tudom a szabatos kifejezést) kártörténeti igazolást (ez a bonus-malus izé, meg hogy le van zárva a szerződésem, mivel a biztosított gépjárművet ellopták — bár az lett volna ilyen körülményes), mert bár befizettem a szerződés szerint fennmaradó biztosítási összeget, elküldtem nekik, és a tértivevényes cetli szerint át is vették, jelen állás szerint ebből is személyes ügyfélszolgálat-hopping lesz… Szóval ha az embernek nincs napi 2-3 órája az ilyen ügyintézésekre, akkor bizony ebben az országban ne vegyen autót, ne akarjon házat építeni (hah!, bár tartanék már ott), lehetőleg céget se alapítson, ne házasodjon, és tulajdonképpen a legjobb, ha elbujdokol valahova és remeteéletet él — bár biztos vagyok benne, hogy annak is van valami kitöltendő formja.

Szóval kérek engedélyt elbujdosni.