Tegnap elsirattuk leendő gyermekeinket. Kiderült, hogy hiába mászkáltam a Fertility Clinicre prezervációs célból, a 2+ hónap 40 fokos láz megtette a hatását, és már most nemzőképtelen vagyok. (A kemó után ugyebár jó eséllyel mindenki az.) Pár napja (szerda óta) már fel voltunk erre készülve, még azt is megbeszéltük, hogy emiatt (hogy ti. mászkálás a fertility clinicre) a kezelést nem fogjuk elhalasztani (mert minek — előtte jobban már nem leszek), szóval hogy ha úgy alakul, akkor benyeljük a keserű pirulát, a gyógyulás (mielőbbi megkezdése) fontosabb. Ezzel együtt nem állítom, hogy nem csapott nagyon pofán az, amikor konkrétan megmondták, és hirtelen szembesültünk a dolog visszafordíthatatlanságával. Azt hiszem engem még jobban megviselt, mint Julit, elvégre a férfiasságom egy része volt ez, vagy mi.
Úgyhogy a tegnap ezzel telt, meg lázzal, egymás vígasztalásával.
(Mára átfordítottam a dolgot, bekonfigoltam a médiacenter új hangkártyáját (majd külön poszt), rendbe tettem a hangrendszer setupot, vezetékeket (amennyire lehet — még nem végleges a tévé helye), kitakarítottam a tévé meg a vezetékek környékét, jó kis meló volt, de most jól szól a médiacenter. Majd külön poszt.)