Címke: mozi

Good flick, good flick. Értékén kell kezelni (A kategóriás színvonalon forgatott B movie), de kacagtam („Let’s put another shrimp on the barbie!”), és ha szereted az ízes déli kiejtést, akkor megintcsak élvezni fogod. Sean William Scott eddigi szerepeihez képest pedig kifejezetten intelligens figura a Bo Duke.

Nagyon jó film a V, jelzi ezt az is, hogy nem kezdtünk el másról beszélgetni alatta, mint oly sok más esetben.

Jó alapsztori (eleve az eredeti Guy Fawkes-sztori elég aranyos, tipikus — peculiar, ahogy Stephen Fry mondja — angol utóélettel), nagyon jó képi világ, amit egyébként nagyrészt Berlinben kreáltak, de például az egyik utolsó jelenetben a Parlament előtti téren játszódót tényleg lezárták. (Képzeld el azt a felhajtást, amikor Londonban lezárják a belvárost forgatás miatt és telipakolják tankokkal meg hadsereggel a jelenet kedvéért. Ehhez képest az Andrássy úton forgatott München kiskuki lehet.) James McTeigue (rendező) szerint nagyon jó a filmben az, hogy árnyaltan tesz fel aktuális politikai kérdéseket (természetesen hatalom-új fasizmus-USA témakörben), ami imho elég nagy baromság: ennél kevésbé árnyalt csak akkor lehetett volna a dolog, ha nem angliában, hanem az USA-ban játszódik és aktualizálják benne a neveket. SAját szempontból viszont kifejezetten jó választás London, mert ott voltam már párszor és ettől közelibb az egész hangulat. És egy filmben a kivillanó mellbimbókon kívül a hangulat az, ami fontos.

Nagyon szép hangú/kiejtésű embereket szedtek össze, és választékos mondatokat adtak a szájukba. A szép beszéd esetenként csak az extrák között fellelhető, pl. John Hurt esetében, aki egyébként gonosz diktátort játszik, Stephen Fry esetében teljesen egyértelmű, és Hugo Weaving is kellemes csalódást okozott, persze feltűnhetett volna már a Mátrixban vagy a LOTR-ben is, de azt hiszem eddig mindig elvonta a figyelmemet a szemöldöke – jót tett neki a maszk.

És persze Natalie Portman, aki hibátlan csajszi és anélkül, hogy vulgaritásba hajszolnám magam, gyakran fázik a filmben.

„2 óra gyötrelem.”

Nagyon enyhén fejezem ki magam, ha azt mondom, hogy nem voltam elájulva a 300-tól. Az első, ami eszembe fog jutni róla, az az, hogy egyszerűen buzi. Ez egy homoszexuális film, illetve egy nagyon hosszú homoszexuális videoklip. Vetekszik a Gayniggers from Outer Space című hasonlóan bárgyú hőseposszal, és biztos is vagyok benne, hogy az egyik legbuzibb filmként fog rá emlékezni a filmtörténelem. A lassúság, ami jellemzi a filmet (több, mint 2 órán át!), csak azt szolgálhatja, hogy a kidolgozottan izmos-izzadt férfitestek tovább legyenek láthatók. Eszembe jut a Johnny Bravo rész (szerintem a pilot szériából), aminek a végén Johnny elvetődik a Gyönyörű Férfiak Szigetére, ahol körülveszik a Xerxész-jellegű óriás-daliák, és németes kiejtéssel kijelentik: „Welcome to the Island of Beautiful Men!” Hát ilyen. Emellett egyszerűen unalmas a film a sebesség (illetve a hiánya) miatt. (Na jó, kivéve talán amikor konkrétan kardoznak.)

Egyetlen (illetve kettő, illetve négy) pozitívuma a filmnek a felbukkanó mellbimbók (királyné és a már-nem-szűz orákulum) őszinte vállalása, tulajdonképpen szép darabok, bár kicsit nagyobb árnyékot vetnek, mint az ember manapság megszokta a kultúrdömpingben.

Az meg már biztos csak az én belemagyarázásom, de sajnos nem tudtam nem párhuzamot vonni a sok freedom-, meg „send more army there, now”-üzenet, és a recent Bush-retorika között. Bocs, de 2007-ben amerikai filmben vétek ennyire erősen hangsúlyozni, hogy még egy nagy erőfeszítés kell újab pártízezer katonával, és miént lesz a végső győzelem, és freedom lesz mindenhol, és free (és persze beautiful) men lesz mindenhol, meg rivers made of chocolate. Aki a Team America után filmben ki meri konkrétan modani, hogy „freedom isn’t free”, az vagy hülye, vagy tényleg komolyan gondolja a viccet. Ez utóbbit látszik alátámasztani a multipoziturális szexjelenet, amiről (szintén menthetetlenül) a Team America szexjelenete ugrott be.

Tömören: inkább a tükörtojásos szendvics még egyszer, amit előtte megettem.