Címke: mozi

Mozi: Music and Lyrics, Human Traffic.

Hugh Grantot mindig érdemes megnézni, a Music and Lyrics tökéletes nőnapi mozinak bizonyult. Nincs sok mondanivaló róla, mert hát limonádé, de annak jó, ezért érdemes megnézni. (Talán csak az, hogy elgondolkodtam a Hugh Grant által képviselt humoron: vajon van köze a szövegeihez? Ő írja? Részt vesz a megírásukban? Szerintem viccesek a szövegei, de minden filmben ugyanaz a fajta humor. Mondom: ez így jó, mert vicces.)

Tegnapelőtt pedig a Human Traffic volt soron, ami egy Trainspotting-utánérzés, csak ezúttal Walesben játszódik, és valamivel szebb az angol kiejtés. Semmi különös, kicsit vicces, „egynek jó”, viszont benne van egy szám, amit régóta keresek. Úgyhogy a soundtrack felkerült a wishlistemre.

Update: William Orbit – Adagio For Strings a szám, egész konkrétan valószínűleg egy bizonyos Tiesto-féle feldolgozását keresem.

Mozi: An Inconvenient Truth.

Tegnap esti filmprogram: An Inconvenient Truth. (Szonjáékkal, btw.)

Akármit mond stsmork Al Gore áramszámlájáról, ez egy jó film, és nemes ügy. Sose úgy nézzük, hogy mennyire hiteles, mennyire korrekt, esetleg mennyire saját maga felé hajlik Gore keze (mittudomén, mondjuk elnökké akarja választatni magát) – engem speciel meggyőzött, hogy őszintén gondolja (erre mondhatja akárki, hogy persze, mert mögötte a tanácsadók, píárosok, pszichológusok hada – true), de a lényeg nem itt van, a lényeg a „raising awareness”. (Mellékszál, de ezért tartom jó filmnek az egyébként tudományosan enyhén szólva pontatlan kliségyűjtemény The Day After Tomorrow-t is – nyilván a kettő nem mérhető össze, de egy amerikai mozigeneráció figyelt legalább 2 órára oda a globális problémára, amit az ő luxusuk is okoz.)

Látni kell, hogy az amerikai átlagpolgár nem fogja a HVG-ben elolvasni, nem fogja érdekelni a neten a hír, annak mozi kell, hogy valamire odafigyeljen. Ha a film végén található „what to do” listát csak a nézők 10 százaléka szívleli meg, már sokkal jobb lesz.

Kötelező film, kihagyni kár.

Filmélmény: Blood Diamonds.

Leonardo DiCaprio megtalálta magát. Meghajolok, ez a csávó nagy ember. Már a Departedben is nagyon jó volt, most (tegnap) pedig a Blood Diamonds-ban láttam, és ott is.

Erős film, az alapsztori nem is hagy mást (Sierra Leone, gyémántbányászat, heroinfüggő gyerekkatonák, és a maradék, a levágott kezű feketék, kell több?), és nem szaroztak a helyenként naturalista betétekkel (persze nem egy Mel Gibson, de az öncélú perverzkedés nem is hiányzik), a Lord of War mégis jobban tetszett hasonló témában, ötletesebb volt, kevesebb klisével.

Ettől függetlenül azért ez is kötelező, kihagyni kár, már csak az (szexista megjegyzés alert) újságíró punci miatt is. (Aki mondjuk izzadt, de ez mit sem von le a szexuálisságából.)