Filmélmény: Where the Buffalo Roam.

Tegnap megnéztem a Where the Buffalo Roam-ot. A tájékozatlanok kedvéért (én is az voltam) Hunter S. Thompson (és műve) alapján készült a flick, Bill Murray főszereplésével, Neil Young zenéjével, meg ilyesmi.

Ettől még nem lesz jó a film, csak a jómodorom miatt nem aludtam el, meg azért, mert érdekelt, hogy miről szól ez a gonzo-köcsögség. Hát megmondom: arról, hogy a 60-as, 70-es évek Amerikájában ugyanakkora paranoia volt a rendszerben, mint ma, csak nem „terrorism”, meg „weapons of mass destruction” voltak a buzzwordök, hanem a hippikultúra, drogok, fiatalok. (Az elnökük meg ugyanakkora fasz volt, mint ma. Azt hiszem az USA predesztinálva van arra, hogy „land of the free” image mögött egy begyöpösödött paranoid társadalom legyen, teljesen menthetetlen vezetőkkel. Nincs mitől félnünk.)

Aztán erre jön egy ilyen „gonzo”-újságíró, aki sportot űz abból, hogy drogozik és csatak részegen vezet, és hogy a népszerűségét kihasználva leszarhatja azt, hogy mivel bízták meg. Éljen.

Delete file? Yes.

Angol cím ide.

Csak a szokásos hét. Voltam kóruson (első alkalom, mostantól járok), vettem két új (vasalásmentes!) inget, kitettem Jult a reptérre (nem vittem ki), meetingeltem, meetingeltem, nem írtam meg a Belgáknak az ajánlatot, voltam elő- majd palacsintapartin. Tegnap mosogattam, aztán este meló után megnéztem a Hitleres filmet (A KBukás), németül, és nagyon sokat értettem belőle – megrázó film. Ma gyúrtam és mostam, rendet raktam, dolgozgattam. Vettem egy squash/edzőcipőt, fehér talpút, jobban mondva az egyetlent, aminek fehér talpa volt, hiánygazdaság, that is. Most pedig beteszek valami Zs-kategóriás filmet és kezem ügyébe helyezek egy sört – let’s call that a week.