(A szerző kb. két, vagy tán három hete látta a filmet.)
A Miami Vice 2006 tipikus „max ecce'” film, átlagos sztori, kicsit több vér, mint amennyit a MPAA szigorított ejnyebejnye nélkül enged, persze hangulatos az egész (ezért engem megvett), és (bár rég volt, de) emlékeim szerint jól is van fotózva.
Ami miatt viszont egyszer kötelező megnézni, az a filmzene, mégpedig azért, mert az Oiriginal Soundtrack CD nem tartalmazza a három legjobb számot, ami a filmben elhangzik. Az Audioslave, Chris Cornell egyedülálló hangjától támogatva, két darabbal van jelen a filmben (Shape Of Things To Come és Wide Awake), egyenként klasszikusok. (Trivia: tudtad, hogy Cornell eredetileg dobosnak indult? Trivia 2: tudtad, hogy Cornell 191 cm magas? Tinibálványnak is ideális.)
A harmadik szám pedig a legelső, ami a filmben felcsattan: egy Linkin’ Park feldolgozásról vn szó (Numb/Encore), Jay Z-vel követték el, és bár nem vagyok nagy rajongója egyiküknek sem, igencsak jó darab, ráadásul jól megalapozza a film hangulatát, ami (persze röhej, hogy már ez is érdem) manapság tulajdonképpen ritka.
Kötudomású, hogy nagy B-movie fan vagyok. A Miami Vice 2006 a B-movie-k kategóriájában a legjobbak között van. A-movie-nak kicsit talán kevés.
Kéred a JayZ-Linkin Park combo CD-t? ELéggé ütős, persze nyilván az Encore a legjobb.
A film szerintem trutymó, de az első 15 percben még azt lehet hinni, hogy kurvajó lesz.