Hagyományőrző hétvégi kockulás.

A mai HHK keretén belül 3+1 csomagot ajánlok jókedvvel, bőséggel.

1. Back In Time

A Back In Time a burzsoázia számára a MacOS-ből ismert Time Machine funkcionalitását valósítja meg szabad összetevőkből (rsync, diff), több-kevesebb sikerrel. A lényeg ugyebár az volna, hogy a rendszeredről (te adod meg, hogy mely könyvtárakról) bizonyos időközönként (szintén te adod meg) készít egy snapshotot, ami a teljes akkori tartalmat tükrözi. A trükk az, hogy ezt helytakarékosan teszi: csak azokat a fileokat menti le, amik változtak az előző snapshothoz képest, a többit pedig hardlinkeli. Így ha egy file-t adott snapshot után kitörölsz a könyvtárstruktúrából, a hardlink miatt a link count csak csökken eggyel, de nem lesz 0 (ami, ugye, a törlést jelentené). Képletesen szólva „az adott snapshotban levő file lesz a file maga„, bár ez ebben a formában a hardlink elv leegyszerűsítése. Mindenesetre a snapshotban mindig pontosan az adott dátum tartalma van minimális helyfelhasználással, és ez ötletes. Mindehhez kapsz egy GTK-s, vagy KDE-s felületet, ahol a schedule-t tudod bütykölni.

A program telepítése kb. 0 hozzáértést igényel, a GetDeb-ről direkt módon telepíthető.

(Jegyezzük meg továbbá, hogy létezik két másik szabad Time Machine klón is: a Flyback és a TimeVault. Ezeket nem próbáltam és lehet hogy jobbak, mint a Back In Time, az egyszerűség-funkció aránya miatt nekem mégis ez jött be első látásra.)

2. wxCam

Szintén egykattintásos GetDeb-telepítés, a wxCam a minimál házi DiggNation alkalmazás, exhibicionistáknak. Standard Video4Linux (v1 és v2 is, vagyis gyakorlatilag bármilyen webcammel) bemenetről rögzíthetsz „uncompressed” formátumot (gondolom MJPEG), és xvid-et, ez utóbbit hanggal (a bemenet a jolly joker /dev/dsp-re defaultol, de persze arra változtatod, amire akarod), ha úri kedved úgy tartja, még primitívebb effekteket is rátolhatsz. Mindezt persze mencoderrel is megcsinálja a geek, ha nagyon kell — a hozzáadott érték mindössze annyi, hogy felvétel közben ablakban látod, hogy kilóg-e a fejed a képből vagy nem. (Meg persze a grafikus Preferences ablak.)

wxCam screenshot
lipilee meets his edges

3. Mouseemu

A netbook-felhasználók nagy részének bánata (MSI Wind userként nekem is), hogy méret- és ármegfontolások miatt a netbookgyártók egy része nem Synaptics, hanem Sentelic touchpaddel szereli a gépeket. A probléma röviden az, hogy a Synaptics szabadalmaztatta a „touchpad jobb oldalán scrollozás” ötletét, a Sentelic pedig nem vette meg a licenszet — touchpad jobb oldalán scrollozás tehát nincs, csak egy tulajdonképpen béna helyettesítő megoldás, amit az ember inkább kerül, mint használ.

A megoldás a mouseemu, ami pofonegyszerű és jól használható workaroundot nyújt a problémára.

Mivel az Ubuntu része, a telepítéshez elég egy

aptitude install mouseemu

…ami után a /etc/defaults/mouseemu konfig fileban, minimális hakkervénával szerkeszthető, hogy hogy viselkedjen a touchpad. Nálam pl. ezek vannak beállítva:

MID_CLICK="-middle 125 272" # Left Apple Key (LEFTMETA) + click
SCROLL="-scroll 56" # Alt key

Vagyis: a középső gomb funkcionalitás (beillesztés, ugye) „Windows-gomb”+katt, a scrollozás pedig ALT+tapipad — mindkettő könnyű és hasznos. (A multitouch-ról majd legközelebb.) Maga a konfig file szerenécsre tartalmaz egy pár értelmes defaultot, és elirányít a további információkhoz (amire egyébként nekem a fenti két funkcióhoz nem volt szükségem).

(Bár, jut eszembe, tulajdonképpen multitouch ez: egyik ujjal érintjük az ALT-ot, másikkal a touchpadet…)

+1. A vgcfgbackup+vgcfgrestore páros

Rendszergazda úrak hajhullását nagymértékben gátolhatja ez a két kis program. Amikor azt hiszed, hogy a LVM containerednek ennyi volt, mert valami obskúrus okból egyszerre két RAID-tömb (tehát 4 fizikai eszköz), és ezáltal 2 PV tűnt el a rendszerből („pv with index X was not found when discovering container Y”, és I/O Buffer errorok minden mennyiségben), érdemes bepróbálkozni, mert képes és felismeri a régi container tartalmát és be is nyalja azt újfent. Az azért nem mindegy, hogy 5 másodperc alatt állítasz vissza 1 TB-nyi adatot, vagy…

Kis esti bluez.

Mintegy a mai nap megkoronázásaként (aminek a reggeli tökölés után még számtalan remek mozzanata volt, including egy parkolási bírság, nekem kérem senki nem szólt, hogy a belvárosban már nem 6-tól ingyenes, ráadásul szívem szerint hazamentem volna, ha nem látszott volna egyértelműen, hogy a hazaút újabb másfél órás mókát tartogat és egészen biztos, hogy nem érek oda 7-re a Szódába, nade) diagnosztizáltam, hogy a Wind nem hajlandó többé suspendbe menni. A megfelelő gonb megnyomására elsötétül a képernyő, majd lelockol, majd… nem történik semmi, lehet unlockolni. Az első reakcióm az asztali felhasználóé volt: leszarom, majd ha kijön az új verzió (Krusty Kokonut? Krappy Ketamin? Killer Koala?), majd újratelepítem. Aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, milyen ciki lenne már, meg egyébként is… milyen ciki lenne már.

Úgyhogy magamhoz hívtam hű társamat, a terminált, és megnéztem azt, intuitíve:

root@shu:~# less /var/log/pm-suspend.log

Itt aztán találtam egy olyan sort, hogy

Inhibit found, will not perform suspend

Előtte pedig bluetooth-ra panaszkodik a rendszer, hogy ti. nem tudja leállítani. Erre már szagot fogtam, mert nincs sok extra APT forrás a gépemen, de a Bluez speciel az, nyilván az tört el, és nem az Ubuntu. (Így jár, aki mindenféle PPA-kat ész nélkül befűz.) Gyorsfixként a bluetooth script eltávolítása a /etc/pm/sleep.d/ könyvtárból máris megoldotta a dolgot, a többit a Bluez-os srácokra bízom, majd frissítenek.

Ehhez persze tudni kell azt, hogy

  • nálam a bluetooth az idő 99,9%-ban ki van kapcsolva (ettől halt ki a sleep.d script)
  • nem használok szinte sose bluetooth-t
  • úgyhogy nem érdekel, ha egy ideig nem megy zökkenőmentesen.

Ha sokat használnám, kézzel kéne újraindítgatnom amíg nincs kint az új Bluez csomag, na bumm.

Ez, és a hazafele magas decibelen hallgatott Soundgarden az oka, hogy most nem szaladok el egy üveg Unicumért. (A rádiót elfelejtettem kikapcsolás előtt lehalkítani, úgyhogy a Soundgarden hangerejétől holnap Jul meg fog ijedni.)

A nagy Rhythmbox slider svindli.

Régóta jelen lehetett ez a probléma a gépemen, de csak a közelmúltban tűnt fel (mert ki nézegeti folyton a zenelejátszóját): a Rhytmbox frankón játssza le a zenéket, de bár az időt kijelzi, a csúszka nem moccan. Sőt, ahogy jobban megnézem, a dalok melletti Quality és Time oszlopokban Unknown van, függetlenül a fileformátumtól (ami nálam tipikusan flac, ogg, vagy mp3).

A megoldás marha egyszerű, csak meg kell találni: $HOME/.local/share/rhythmbox/rhythmdb.xml töröl (mást ne, mert itt vannak a playlistjeid is tárolva), Rhythmbox elindít, és végigvár, amíg a Rhythmbox újraindexeli a médiatartalmat. (Ami esetemben a gépről gépre mozgatáskor törhetett el, tehát jópár hónapja…)

Éljen! Most már tudom, hogy Dave Matthews a  Gravedigger-rel egészen pontosan 3 perc 53 másodperc tökéletességet csempészett a napomba.