Beállítottam a GMail-es Prism-emet offline használatra. Nem triviális a dolog, mert az Ubuntuban levő custom Prism klienst használom (amit ráadásul Google Apps-ra állítottam át), de a Brain Dump blog (amiről egy félreolvasás folytán azt hittem, hogy igazából a szerencsétlen nevű Brian Dump blogja) remek instrukciókkal szolgál arra vonatkozólag, hogy hogyan kell a Google Gears-t (ami ugye az offline mód előfeltétele) Linuxos Prism alá telepíteni.
Címke: my computer
Wind.
Lényegesen (konkrétan napokkal) megrövidült az adatmozgatás a két notebook között, mióta rájöttem, hogy a WiFi mekkora bottleneck, és hogy mindkét gépen van rendes, mezei ethernet csatlakozó. Ja, és hogy itthon van elfekvőben egy crosslink. Innentől csak egy ifconfig eth0 192.168.2.1 és .2.2, meg egy rsync, és már szinkronban is van az oly fontos videó- és zeneállomány is. (Még hátra van 16 giga belőle, de jó úton haladunk.)
Vicces egyébként (Marci, te tudtad?), hogy a Shu (SHU) egyiptomi istenségen kívül a csípősség egysége is. (Korábban már szóltam erről, pl. itt.)
MSI Wind a házban.
Az „új meló, új gép” elv szerint tegnap beruháztam egy netbookba: hosszas netes kutatás után az MSI Wind mellett döntöttem, 10″-os kijelzővel, 1600 MHz-es Atom procival (N270), 2 GB RAM-mal, 160 GB vincsivel, és persze bluetooth, wifi, SD slot (persze ez a persze nem annyira persze: a többi versenyőnél elvétve akad ilyen felszereltség, valami alapvető dolog mindig hiányzik).
Annak ellenére, hogy régebben gyepáltam az ötletet (mert ki a francnak kell egy ilyen kicsi gép), második gépnek (nem a háztartásban — a táskában) tökéletes: kicsi, elég ideig bírja, full size keyboardja van, és amikor itthon vagyok és úgy tartja úri kedvem, akkor ráköthetek monitort, nagy billentyűzetet, egeret. Nem utolsósorban bár az 1600 MHz-es Atom proci a tesztek szerint nem egy fittipaldi, a „nagy” notebookom 1500 MHz-es Celeronjánál gyorsabb. A tanulság: minden relatív.
Az Ubuntu Intrepid telepítés nem volt komplikációk nélküli, de bonyolult sem:
- Mivel CD nincs az eszközben, SD kártyáról kellett telepíteni, ebben az UNetbootin nevű csomag segített.
- A wifi zsuga (RaLink RT2860, a lspci kimenet szerint RaLink device 0781) drivere nincs benne az alaptelepítésben, ezért egyrészt kábelről kell telepíteni, másrészt ez a tutorial tökéletesen leírja lépésről lépésre, hogy hogy lesz wifi driver. (Egyébként úgy fest, hogy ez a MsiWind.net és a hozzá tartozó fórumok elég erős közösség, ami szintén nem hátrány.)
- Természetesen a Bluetooth stacket lecseréltem BlueMan-ra.
- A touchpad esetében az MSI eltért az ipari de facto szabvány Synaptics-tól. Ez azzal jár, hogy máshogy működik a tapipad scrollozás — ez lehet, hogy egy idő után fog annyira idegesíteni, hogy nekiállok utánatúrni a megoldásnak, egyelőre tulajdonképpen mindegy: szinte mindent billentyűzetről vezérlek, illetve extenzíven kihasználom a Compizban levő vezérlési lehetőségeket, scrollozásra nem sok szükségem van.
Szóval a telepítés többnyire problémamentes volt: webcam out of the box működik, a CPU scaling fogalmával még ismerkedem (mindenesetre beállítottam „Powersave” üzemmódba), a billentyűzet méreteivel meg vagyok elégedve. A fontos adatokat pikk-pakk szinkronizáltam az rsync-es megoldásommal, és lassacskán az útizenéimet is fogom — ki kell még alakítani, hogy a régi laptopnak milyen szerepe legyen a háztartásban. (Pl. tegyek rá egy media center alkalmazást?)
Ja: a gép a keresztségben a „shu” nevet kapta. Shu az egyiptomi istenségek között a levegő, a szél, és hasonló dolgok key account managere volt.
