Már reggel rúgtam egyet a counteren, miután többen jelezték, hogy szétcsúszik a kommentbox meg a galleri dizájnja FFX3 alatt. Jelentem, nem csúszik szét. Azóta meg Harry Hardon alatt is megjött a frissítés, ez vajon beleszámít a rekordba? Mindenesetre az Ubuntus srácok gyorak voltak.
Címke: my computer
Music management and playback.
Elkezdtem használni a Rhythmbox-ot, mint asztali zene megoldást. Tökvéletlenül egyébként: betettem egy Beethoven szonátás CD-t, és megtetszett, hogy egyből leszedte hozzá a borítót, címeket, mindent. Tudom persze, hogy ez nem új dolog, de eddig nem érdekelt engem ilyesmi. Tekinthetjük a desktoposításom egy újabb lépcsőjének ezt, korábbi lépcsők being a Compiz használata, Trackerd (vagyis az indexelt filerendszer) beizzítása és általában a Gnome filekezelőjének használata (terminál helyett), és végső soron ide tartozik az is, hogy Pidgint használok IM funkciókra Bitlbee helyett. És talán oka lehet a dolognak, hogy 2 GB memóriával az embert már nem érdekli annyira a RAM-spórolás: 90 megát zabál a médialejátszód? Röhej, de kit érdekel. 40 megát zabál a sztikinóc appleted? Röhej, de kit érdekel. És így tovább. (Azért az F-Spotra még nem tudtam rávenni magam fotószerkesztés és -management ügyben.)
Persze használat közben ismerszik meg a Rhythmbox:
- Kezeli a webrádióimat, yay.
- Suspend után nem mindig kezeli a webrádióimat, un-yay.
- (Szóval időnként bugzik, na.)
- (Pl. Visualization bekapcsolásakor is néha.)
- Fasza lenne, ha lenne benne mindenféle jóság, mint az (egyébként más szempontból no-go szinten szar) Exaile-ban: Streamripper, Icecast broadcaster, Alarm…
- Van benne Magnatunes és Jamendo, tudok zenét venni, ha akarok.
- Van benne Last.fm, amit eddig nem nagyon használtam, majd most meglátom.
- Egyből és könnyen tudom grabbelni a CD-imet (eddig abcde-vel csináltam parancssorban, ami egyébként hasonlóan egyszerű). Döntés született arról is, hogy mostantól FLAC-ba grabbelek, mp3 minőségen mosolygok.
Na de a lényeg: kb. 11 éve megalapozott, időnként meglehetősen rosszul taggelt mp3-gyűjteményt egy ilyen music management szoftverrel használni kín (nehéz döntés, hogy a „01” című számot hallgassam, vagy inkább „Artist” összes darabját), ezért vagy kitörlöm a régi mp3-maimat (nem), vagy betaggelem őket. Music management and playback. részletei…
Ubuntu installfeszt @home.
Kicsit úgy érzem magam, mint egy Enterspájz űrhajós: középen persze folyik a szokásos napi meló, de két oldalt két különböző célú Ubuntu (Hardy) install megy. (A routerem WiFi adaptere a jelek szerint megadta magát és max 50 kBps sebességet produkál, úgyhogy minden lépés súlyos perceket vesz igénybe.)
Bal oldalt Jul régi laptopja, amiből remélhetőleg utazós-mászkálós stabilgép lesz. Kihívások: übergagyi VIA VGA, amin a Compiz valószínűleg eleve reménytelen eset, de mintha Ubi laptopján egyszer már egész messze eljutottunk volna (ha az emlékezetem nem csal, létezik binari drájver, csak disztribúcióban a licensz miatt nem terjeszthető) – hiába, szar hardverrel az Ubuntu még mindig szopás. A másik kihívás pedig a Sketchup, aminek elvileg futnia kéne ezen a gépen – erre (megint csak: elvileg) van lehetőség, kérdés, hogy a 1.5 GHz-en mennyire fog pattanni a Wine emulációs megoldás.
A szélsőjobbon (de liberális színekben!) pedig a régi 12″-os Asus S8600-am (imádtam/imádom ezt a gépet), amin vígan fut a Xubuntu a 850 MHz-es mobile P-III és a 192 MB RAM ellenére. (Azért az elképesztő, hogy az XFCE az eredeti kis lightweight grafikus felület ösvényről milyen csúnyán letért. Emlékszem, amikor még az IceWM-et váltottam le XFCE-re!) A trick itt az volt, hogy a gépben (ultrakönnyű notebook, 1,1 kg) nincs CD/DVD-megajtó, úgyhogy nem is tudom mióta van frissítgetve a rajta levő rendszer – az update manager megküzdött vele, az xorg.conf-ot még (irgalom ura!) kézzel is szerkeszteni kellett, de most már pattan. A célja még nem egészen kristályosodott ki, ez a gép volt a nyooltube alatt is a vas, most is mindenféle teszt feladatokat szánok neki. (Kezdve azzal, hogy ki tudnám-e vele váltani a gajra ment WiFi-routeremet.)