Wow, „an audience”, ahogy valamely vándor csepűrágó mondta valamely filmben. (Rosencrantz & Guildenstern Are Dead, egyébiránt.)
Kaptam egy emailt, hogy menjek a Tilosba beszélni, és most, hogy olvastam a fentit, meg ezt, meg ezt, a lehető legjobb ötletnek tartom, hogy nemet mondtam. Megírtam persze magánban is, de hát blogger bloggernek, úgyhogy bocs, Becher, de ilyen szintű emberi butasággal az én konfliktuskerülésem nem tud mit kezdeni. Igen, Tybalt, igen, Csonka úr, igen, Demszky úr. A válaszom egy határozott whatever, menjünk haza.
Címke: olvass
Küldeném anyukámnak, és mindenkinek, aki szereti.
Tömegpszichó.
Olvasom a sajtóreakciót, nézem a
képeket, aztán olvasok még sajtórekciót, aztán megint képek, aztán ha kifogytam a sajtóból, akkor megnézem megint amit már eddig elolvastam, meg hozzá megint képek, képek, képek, képek…
Tízezer, bazmeg, tízezer! Három emberről tudok, aki most biztosan ugyanígy nyomja, mint én. Persze az is biztos, hogy többen vannak. Tízezerből már csak statisztikailag is…