Wellnesshétvégelog.

Blue LagoonRemek kis wellness-hosszúhétvégét töltöttünk a soproni Fagus hotelben, ami szerencsétlenségére ezzel a névvel simán szerepelhetne a Brian életében római katonaként — is there anything funny about the name: Fagus… Sopianus?… Ettől függetlenül a hotel szupi volt, jó kaja, jó szauna, jó masszázs, úgyhogy puha a bőröm és laza a hátam (kb. még egy napig).

Még odafele beugrottunk és megnéztük a fertődi kastélyt (szép, de hideg), szombaton pedig átugrottunk Bécs mellé készházakat nézni, amibe aztán végül belefért egy eisenstadti kolbászos-forraltboros-sültgesztenyés túra is (végülis ott van a kastély, az is kész van, mint ház). Ez pedig elég volt arra, hogy feltűnjön: a nyugati országrészben (na jó, szűkítsünk a 84-es és 85-ös főútra) kb. kilométerenként van egy kereszt, ami valakinek a halálára emlékeztet, és ez nagyon durva. A vezetési morál pedig talán rosszabb, mint Budapesten (pedig vidék), elképesztő, hogy miket megengednek az autósok. Persze a gyorshajtás az default, de ugyanígy az (látszólag) 70-es sebességkorlátozott úton előzni vasúti átkelőben, elágazásnál (a sraffozott részen, hol máshol), ja és persze kanyarban. No wonder, hogy így hullanak.

Törökország képek a see no evil galleries-ben.

greetings from pamukkaleMivel az utóbbi időben családom és egyéb állatfajták (pl. cég, mint jogi állatfajta) miatt postolni is csak buszon, ill. budiból van időm*, megszavaztam, hogy a törökországi (egyébként nem vészesen sok) kép utómunkáira sose fogok ráérni, és feltoltam őket a galleries-be, as-is.

Látni kell, hogy ez kimondottan (felvállaltan) seggáztatós nyaralás volt, így a képek nagy része azon a két napon készült, amikor nem seggáztatás folyt: Alanyában és Pamukkaléban.

*: Jelen post szintén jórészt buszon írodik, elhaladva többek között az egészen érdekes módon becsapódó 156-os busz mellett is. A tömegközlekedésen való gépnyomás egyébként nem véletlenül nem terjedt el kis hazánkban: szállj fel egy csuklósbuszra, és meglátod, hogy nettó is megsüketülés és lelkek kirázódásának veszélye áll fenn.

T5.

Nem mondom, hogy könnyű az új Heathrow terminálon (ami egyébként kurvanagy) konnektort találni. Ráadásul valami újfajta konnektorok ezek, tök nehezen megy bele az európai (illetve sorry: a kontinensbeli) földeletlen villásdugó, aminek gyors bedugására már egész jó kis technikát dolgoztam ki: golyóstoll a föld lyukba, hogy lenyomja a fázis elől a kis műanyag baszt, és már mehet is be a dugó. Még kifele nézett emiatt félistennek egy talán német (de akkor nagyon jó kiejtésű), talán amerikai (de akkor mit keresett nála normális csatlakozó, ugye) csaj, akinek (miután ő bénázott vele pár percet) mintegy 2 másodperc alatt megoldottam az akut dugási problémáit, haha.

Továbbra is bírom az angol figyelmeztető táblákat:

Do not proceed to B gates until your gate number is displayed. [Innentől pirossal:] It will take 40 minutes to get back.

Semmi sallang, lényegretörő, mégis udvarias, I like it.