Ulunk a kis olasz etteremben valamelyik Pont labanal, az ablakban a kis bokrok mogott a Notre Dame, es a remekbeszabott sajtsalatat es a ‘digestive’-et (szarul van a hasam, ne feledjuk) emesztjuk. Parizs utcaiban az egy negyzetmeterre eso ettermek szama valoszinuleg a legmagasabb a vilagon: tulzas nelkul minden masodik kapualj etterem, legalabbis a latin negyedben igy van. A kaja is rendben van bennuk.
Tegnap kis Loire-menti chateau volt a program (irtam rola?), este agonia, ma pedig Notre Dame, miutan a Louvre nem hetfon, hanem kedden van zarva. Este, ha jol leszek, meghallgatunk egy orgonakoncertet a Notre Dame-ban. Mondtam mar, hogy nagyot szol?
Címke: on the road
Parizs, gasztronomia.
Az otthoniaknak: allergia elmult, cserebe megfajdult a hatam, aztan a hasam. Mulo kis benasag, gondolom-remelem.
A dolog aldozata egy buli es egy gondoskodas overflow.
A Notre Dame orgonaja nagyon nagyot szol, pont miset kaptunk el. Ha a kozepkorban elnek, ezeknek mindent elhinnek, az tuti.
Ezen kivul hajokazas, utcazeneszek megfigyelese, valamint piacozas volt a program. Meg kaja, tul sok kaja.
Parizs, turisztikai latvanyossag.
A Montmarte egyebkent egy szar. Szentendre is ilyen, csak nagyobb, de nem is errol van szo, nem akarok magyar bekepzeltsegbe sullyedni. A problema az elanyagiasodas, es ez az, ami itt minden hires helyen lathato: Versailles szar, Montmarte szar, Pigalle (az is megvolt ma, szexshop meg mindenn) szar. Az igazi josag az ejszakaban rejlik, a barokban, amik nem csak a turistakrol szolnak, a jo kajakrol, amiket jellemzoen veletlenul kell megtalalni, a reggekizohelyekrol, erted, mirol van szo.
(Az ablakom alatt 3 napja masszivan, de annal sikertelenebbul gitarozni probalo egyennek, ugy erzem, hamarosan a fejebe huznam a hangszert, ha otthon lennek.)
Parizsban semmi nem tetszik, amit az utikonyvek kiemelten emlitenek, a varos maga megis kurvajo. Minden mas tetszik.
Holnap reggel piacra megyunk, a magyar SAP-tanacsado ajanlotta, akivel tegnap ejjel talalkoztunk es aki par eve mar itt el.