Orgonakoncert a Notre Dame-ban, az elso harom Bach utan ugy ereztem magam, mint akit leszoptak. A befejezo modern darabbal aztan Philip LeFevre tompitotta az elt (nem tudom, ki kovette el, de ha meg el, akkor elmegyogyintezetben van), de az outcome megis erosen a pozitivban. By the way, a Notre Dame-i toronyeur kimaradt, a szeles es hideg idore valo tekintettel nem mentunk fel a varos masodik legnepszerubb kilatojaba.
Holnap elkezdunk visszaallni az amerikanizalodott eletre es Starbucksban fogunk reggelizni. (Istenem, mikor lesz otthon Starbucks, mikor?)
Címke: on the road
Gasztronomia. Utcak.
Ulunk a kis olasz etteremben valamelyik Pont labanal, az ablakban a kis bokrok mogott a Notre Dame, es a remekbeszabott sajtsalatat es a ‘digestive’-et (szarul van a hasam, ne feledjuk) emesztjuk. Parizs utcaiban az egy negyzetmeterre eso ettermek szama valoszinuleg a legmagasabb a vilagon: tulzas nelkul minden masodik kapualj etterem, legalabbis a latin negyedben igy van. A kaja is rendben van bennuk.
Tegnap kis Loire-menti chateau volt a program (irtam rola?), este agonia, ma pedig Notre Dame, miutan a Louvre nem hetfon, hanem kedden van zarva. Este, ha jol leszek, meghallgatunk egy orgonakoncertet a Notre Dame-ban. Mondtam mar, hogy nagyot szol?
Parizs, gasztronomia.
Az otthoniaknak: allergia elmult, cserebe megfajdult a hatam, aztan a hasam. Mulo kis benasag, gondolom-remelem.
A dolog aldozata egy buli es egy gondoskodas overflow.
A Notre Dame orgonaja nagyon nagyot szol, pont miset kaptunk el. Ha a kozepkorban elnek, ezeknek mindent elhinnek, az tuti.
Ezen kivul hajokazas, utcazeneszek megfigyelese, valamint piacozas volt a program. Meg kaja, tul sok kaja.