Ezt leirom, amig tart. Parizs, ‘Defense’ negyed. Ez valami beszaras. Gigaszi. Az ember gyozelmenek hirdetese a termeszet es altalaban az anyagi vilag felett, legyen bar igaz vagy hamis. A legszurrealisabb, leggroteszkebb dolog, amit eddig itt lattam. Igy hetvegen, amikor meg (uzleti negyedrol leven szo) emberek is alig, az egesz olyan, mintha egy nagy, robotizalt vilag lenne: a robotok ontozik a novenyeket, mukodtetik az egyebkent tokures, am egyetlen zajforraskent uzemelo ‘merry go round’-ot (az a zene, az egesz egy pszicho-scifi-thriller!), figyelik a betolakodokat a nagy kockabol, ahol a Kernel van… A fura alaku, hatalmas irodaepuletek (Franciaorszag kremje: a miniszteriumok, a nagy cegek szekhazai), a nagy terek, az autok totalis hianya, hiszen szamuzve van a forgalom a fold ala… Egyszeruen nem tudok szohoz jutni, embertelen, ultimate.
Címke: on the road
Parizs, bulivaros.
Belementunk az ejszakaba tegnap, es hat igen. Latin negyedben voltunk, de ezt sokaig nem tudtuk: mi csak megprobaltunk lemenni a Szajna-partra, amibol elobb pubrally lett (uljunk be helyekre), aztan egy helyen (mint kesobb kiderult, par meterre a folyotol) vegleg feladtuk es szoba elegyedtunk egy kisebb tarsasaggal. Ez mar tulajdonkepp itthon is becsuletunkre valt volna.
Most meg esik. Ez egy oldalrol pozitiv, mert jo az allergiamnak, viszont ki kell talalni, hogy wtf legyen ma, a muzeumhopping-tol odzkodunk.
Parizs, a varos Versailles mellett.
Versailles tok szar. Nagy hodaly, de a harom emberen kivul, aki lakott benne, tenyleg nincs sok hasznosithato hely. Az orgiak valoszinuleg rendben voltak a szobakban meg a kertben, de ennyi, es ez azert eleg sovany. Sasa panaszkodik itt mellettem, hogy nem irok meg mindent rola, ezt torlesztendo elmondanam, hogy egy kb. 185 cm magas fiatalemberrol beszelunk, hosszu hajjal, borostaval, piros polar – vilagos nadrag – deszkascipo kombinacioban, akar bolcsesznek is nezhetnenk, de nem: o kozjegyzo.