Belementunk az ejszakaba tegnap, es hat igen. Latin negyedben voltunk, de ezt sokaig nem tudtuk: mi csak megprobaltunk lemenni a Szajna-partra, amibol elobb pubrally lett (uljunk be helyekre), aztan egy helyen (mint kesobb kiderult, par meterre a folyotol) vegleg feladtuk es szoba elegyedtunk egy kisebb tarsasaggal. Ez mar tulajdonkepp itthon is becsuletunkre valt volna.
Most meg esik. Ez egy oldalrol pozitiv, mert jo az allergiamnak, viszont ki kell talalni, hogy wtf legyen ma, a muzeumhopping-tol odzkodunk.
Címke: on the road
Parizs, a varos Versailles mellett.
Versailles tok szar. Nagy hodaly, de a harom emberen kivul, aki lakott benne, tenyleg nincs sok hasznosithato hely. Az orgiak valoszinuleg rendben voltak a szobakban meg a kertben, de ennyi, es ez azert eleg sovany. Sasa panaszkodik itt mellettem, hogy nem irok meg mindent rola, ezt torlesztendo elmondanam, hogy egy kb. 185 cm magas fiatalemberrol beszelunk, hosszu hajjal, borostaval, piros polar – vilagos nadrag – deszkascipo kombinacioban, akar bolcsesznek is nezhetnenk, de nem: o kozjegyzo.
Parizs, az illatok varosa.
Igen. Mesz az utcan itt, es nem (pozitiv vagyok, ezt kicenzurazom), szoval az illat, amit erzel az utcan, az etel illata. Nehez megallni, hogy egesz nap egyel. A kis etterem a Rue de Babylonon, a torzsvendegeivel (mindegyiknek kulon kendo!), a kepeslapjaival, a tokeletesen omlos steakjevel, a finom boraival – szamomra, azt hiszem, ez Parizs, ez az, amiert – most mar kimondom – szivesen elnek itt. (Sidenote: beszelnek angolul. Hajlandoak beszelni angolul!) I love this place.