- Egyből a nyelvválasztás után elkezdik tolni a „hadd ajánljuk figyelmébe csikekopasztók számára kialakított hitelkosntrukciónkat” szöveget. Figyelj jól, Citibank: NEM ÉRDEKEL. Ha akarom, meghallgatom a menüpont alatt.
- Cserébe amikor „személyi bankárommal” (a callcenteres biorobottal) akarok beszélni, akkor „a várakozási idő… több, mint két perc” – kb. 10 percen át. (Végülis nem hazudnak: a fél óra is több, mint két perc.) Go fuck yourself, might wanna sleep some.
Persze eddig nem bírtam kivárni azt a több, mint két percet, úgyhogy a MasterCard felmondás várat magára.
Ugyanezen vonalak mentén egyre valószínűbb, hogy végre tényleg dobbantok az OTP-től: ma járt le két lekötésem, és nem tudtam őket újra lekötni, mert a netes rendszer halott volt. Lehet, hogy a sors üzenete: lee, menj el az otépébe, vedd ki a pénzed, aztán menj át egy CIB fiókba, és nyiss számlát. Még az is lehet, hogy hallgatok rá.
Hadd zárjam gondolataim fonalát ismeretlen költő próbateremben papírra vetett soraival: