Péntek est.

Tegnap este a kórházprogram után szükségem volt zsilipelésre, kapóra jött Zsófói hívása, hogy menjek át hozzájuk – kaptam is a kabátomat és egy Stella sixpack-et, és nekiindultam. Kaja előzetes egyeztetés alapján nem volt náluk, úgyhogy beugrottam a sarki mekibe (nem is tudom egyébként, mikor voltam utoljára McD-ben, valahogy mostanában, ki hinné, nincs igény rá) valami szendóért. Ez a része speciel nem sikerült (kb. negyed óra alatt nem sikerült a McD személyzetnek előállni a sajtos McRoyalommal – „sajátos McRoyal”, lol), viszont alkalmam volt megtekinteni a péntek esti bulikba tartó fiatalokat (értsd: gimiseket – ránézésre), és a következő megállapításokat tennem:

  • Minden budai gimis csaj ribanc. (Ezzel persze részemről nincs baj mindaddig, amíg nem születik lányom.) És valószínűleg mindegyik havonta bekap valami felfázást, pusztán az öltözködési stílus miatt. A nemi betegségekről itt nem szólnék.
  • Az Eastpak a világ legnagyobb bizniszét realizálja a fent említett ribancok által. 90%-uk ugyanis ugyanazt az Eastpak övtáska modellt hordja, de nem viccelek bazmeg, ugyanazt. A stílus kétféle, vagy vállon van az övtáska, vagy derékonseggen, „hú de kurva vékony a derekam, mindig lecsúszik ez a trendi övtáska” ki nem mondott üzenettel. A maradék 10% menstruál és neki táska kell, na azok Eastpak táskát hordanak.

A kajahiányt aztán áthidaltuk egy közepesen túlbonyolított (nem volt net!) pizzarendeléssel (Cayenne pizza az Avantiból, az új favorit), és remek estét kerekítettünk. Hazafele pedig a röhögés mentett meg a szarrá fagyástól, ahogy láttam az 50 méteres sort a Mammut 2 aljában található kurvaexlkuzív (lol) táncos hely előtt, tudod, ahol a Simontibi ortopéd kezelést kapott. „Nektek még szarabb”, gondoltam, és igazam volt, röhögtem ezért. (Biztos nem rossz nekik, de kívülről nézve rettenetesen szánalmas, ahogy állnak a fijjug-lányok az ilyen helyek előtt mint birkák, és a biztonságiak kb. így (értéken, jegyzem meg) kezelik őket. Dokk Café feeling, de az legalább bent van.)
Sose mennék be olyan szórakozóhelyre, ahol ezért -3 fokban, party gear-ben kell fél órát sorban állnom.
Tipp a Párizsba utazási irodával utazóknak: Versaillesba (ha már mindenképp el akarsz menni) ne utazási iroda által szervezve menj. Vonatjegy-palotabelépő kombó 43 EUR három embernek, utazási irodán keresztül 50 EUR – per kopf.

Szombati szóda.

Szombat, melynek keretében Lol, B! és a lee öregesen, de megrakja a várost: Sirály!, Kuplung, majd — a Merlinben helyet kapó Tilos party majdnem-de-aztán-mégsem érintésével — Szóda a programpontok.

Levezetésnek pedig megettük a grillcsirke lábát, majd zsebből — véletlenek márpedig vannak — felhívtam a Godot kávézót, akik onnan kihallózva (hallóó, hallóóó) ezt tudomásomra is hozták legott. Megbeszéltük, és le is zártuk a beszélgetést hamar a kedves hangú — sejtem: fiatal — Godot-lánnyal. (Nem, a királyfi. Ha, ha.)

3as6ár-h1 party.

Hát, nem egy Ozora: Dance Hall-os arcok, oroszlászelídítős csajok (tudod, akiknek a fülükben ilyen oroszlánugrató karika van), így aztán a zene hiába jó (mert jó), a fények hiába vannak rendben (rendben vannak), nem okozott lelki traumát lelépni.
Persze minden szarsága nem akadályozott meg, hogy az IXUS-sal ne lőjek párat, ezek itt vannak.

Jó érzéssel az töltött el, hogy az ott rángatózó-boxoló arcok nagy részének ez volt az utolsó nyári hétvégéje: hétfőn kezdődik a gimi, szakmunkásképző, kinek mi.

Ja, és finom volt a chai.