Kicsit útvonal.

Ma: K27 -> Könyvelő (bringával) -> K27 -> TBálint -> Marokszedő utca (Kelenvölgy) -> TBálint -> (Itt kimaradt egy visszaBp, ezúton is sorry az érintettektől) -> Zamárdi (síbox felkerült a sárkányra) -> TBálint -> VisszaBp haza. A Szódába megint nem jutottam el.

Két észrevétel az autópályáról:

  1. Síboxszal a fogyasztás kb. duplájára nő.
  2. A tavalyi karácsony nagy slágerajándéka lehetett az autóba szerelhető GPS. Komikus látvány, ahogy megy a Lada Samara (vagy bármi) az autópályán, tökegyértelmű, hogy apu 20 éve rója ugyanazt az útvonalat (meg egyébként is: mi a fasznak autópályára navigáció), de kapta, hát beteszi. Odáig a delikvensek jelentős része nem jut el, hogy — ember a holdon! — ezekben az eszközökben van egy nappali és egy éjszakai mód: az éjszakai mód (ahol nem fehér alapon sárga a térkép, hanem fekete alapon bordó) lényege az, hogy amikor egyébként kint sötét van, akkor ne legyen bent egy fényforrás, ami csak egy kicsit fényesebb, mint ha az összes rendelkezésre álló olvasólámpát felkapcsolnád az utastérben és odatennéd a perifériádba. Így aztán megyek este a Samara mögött, és pontosan látom, hogy Samarás apu is a szerencsések egyike, de manualt ő sem olvas.

Sör, film, gnocchi.

Az eltűnt idill nyomában.

idyl

„Nyélen raktam a Kékgolyót.”

A Farmos srácoknál (és lánynál) tett látogatás után 30 centi mennyiségben elfogyasztott sült kolbász volt talán az oka (sokmustár, koviubi, kenyér, kóla — ahogy kell), vagy a kora tavaszi napsütés, nem tudom, de ma egy rövid idilli pillanatba csöppentem bele a XII. ker. önk. ép. előtt: a hús-mentesáruban vidám dolgozók (hentes zsargon az utat elálló kollegina felszólítására: „pakold odébb a prágait”), az utcán vidám öregurak beszélgetnek, diákok ugrabugrálnak a villamosmegálló felé, süt a nap, minden.

Aztán ahogy jött, el is múlt: az egyik öregúrnak kinéző ember elforult és megláttam a fülébe nőtt bluetooth headsetet (tudod van az a fajta, aki állandóan hordja), illetve egyértelművé vált, hogy övé az az autó, ami keresztben felparkolt a járdára; a villamosmegálló fele haladó diákokra rádudált egy autó, mégis hogy képzelik, hogy a zebrán szeretnék megközelíteni a villamosmegállót. Jött a villamos, aztán elment — én pedig befejeztem a kólámat és továbbgurultam.

De akkor is, egy pillanatra idill volt.