A szegénység világnapján történtem.

Alkalmából végigmittingeltem a napot, kerékpárral közlekedtem (nahát), két ízben McDonald’s-ban gyorskajáltam (elősegítendő a szegény mekialkalmazottak anyagi felemelkedését), a Régiposta utcában összefutottam a tüntetőkkel (Judit, Tibi, LMV-s arcok), alanykodtam (where’s lee?) fotósoknak (és végre nem olyan cégnél dolgozom, ahol ebből félreértés kerekedhet), és végül, de messze nem utolsósorban: este megnéztük a NWD 8-at, előtte a Red Bull Metro Ride filmmel. Mindkettő baromi jól össze van rakva, le a kalappal a rendezők/szervezők előtt. Adrenalinbomba times two. A MOM 1-es terme tele volt, a lépcsőkön ültünk. Van még két alkalom (20-a Miskolc, 21-e Pécs), ha tudod, nézd meg!

A szegénység világnapja egyébként a szegény egyetemisták világnapja is, valamint az Ubuntu 7.10 kiadás előtti nap. Csak hogy tudd.

A politika diszkrét (hi)bája.

Nézem a híradót az RTL-en, a Fidesz színeiben Szíjjártó Péter nyilatkozik az államtitkár gyorshajtásából kerekedett „vihar egy pohár vízben”-ügyről, szerintük probléma, hogy a kormányban úgy gondolják, a politikusnak mindent szabad.

Hát baszki, szerintem is probléma. Megvan a diszkrét bája annak, amikor az a Fidesz problémázik ezen, akinek a képviselője egy szál alsógatyában esik neki a rendőröknek, illetve a párt színeiben konkrétan az az ember, aki áthajtana a Critical Mass-en, mert neki a barátnőjével és a kapucnis pulcsijával baromi fontos dolga van a Parlamentben, most. Hitelesek vagytok, srácok, leborulok előttetek.

Azt hiszem, napjaink divatját követve aláírásgyűjtést/népszavazást kéne hirdetni azzal a céllal, hogy minden politikustól minden jogot vegyenek el. Semmit nem hagyni a férgeknek.

(A félreértések elkerülése végett: nem csak a Fidesztől vagy az MSZP-től: minden politikustól.)

Komolyan, az ember zsebében kinyílik a bicska.