Hol is kezdjem.
Szerda este (addig emlékszem, azelőttre nem: azóta biztosan forog a mókuskerék) félig hazatekertem, de aztán (egy sikertelen biciklistáska-vásárlás és egy sikeres Millennáris-session után) logisztikai okokból 11 körül mégis vissza a Moszkvától a gyárba, bringa le, taxi haza. Csütörtök reggel taxi, 7-kor már autót vettem át Óbudán. Meló után gym, első irányított gyurmaklub session abszolválva, utána Ubinál Yoolee előbúcsú előbuli, ami többnyire zabálásban merült ki, nagyon helyesen. 11 körül Batához át (ő is elment), fotel és lomtalanítás kapcsolatok elményítése (nevezzük cipekedésnek), action plan felvázolása a 10 napra, amíg nincs itthon. Éjfél után valamivel irány a Balaton, 40 perc alatt 120 km, ezt csinálja utánam Mr. Highway (max respect amúgy, kudos for the guts and all, a cikkért is), utána jelen post még moblog-inkarnációként való szerkesztgetése fél háromig (telefonon, báz), majd elveszejtése egy másodperc alatt. Ébresztő reggel 5-kor (na jó, kicsit utána), irány a vízpart futva (take me to the beach), fotózni és szúnyogokat etetni big time, 6-kor irány a főváros vezetve, fél 8-ra Marci már suliban, 8-ra én már gyárban, 9-re túl a nap harmadik kávéján, este 5-re az ötödiken. Az este hasonlónak ígérkezik, city, bike, Giro d’Budapest: Szóda-Szimpla-Wins-stb., némi chillout nyilván némi maláta-származék részvételével, holnap reggel kimarad a gym, de nem marad ki a Római part, és nem marad ki Karlsruhe. Vasárnap Terry Fox Run bringával cégileg, utána Római part („pilisi bringaút” fedőnevű akció), este Borfesztivál, virágöntözés.
Megnyomtam-e kicsit az utóbbi napokat-e.
Címke: ragmeg
Ha bar.
A sarki tankstellén feldurrantottam a kerekeket 4 bar körülre – baszkikám, hogy miért nem tettem ezt meg korábban! Onnantól nemszarul raktam 21-esben a Hűvösvölgyig vezető utat, pedig nem vagyok top formában (nevezzük álmosságnak), meg az út is rettenetes, a kerék meg ugyebár mintha betonból lenne. A 4,5 bar, ami a kerékre van írva mint maximum, az gondolom csak amolyan elméleti limit: a tesztalanyoknak ott durrant a képébe a gumi, vagy valami ilyesmi.
Érdekes tény, hogy az ilyen tekeréseknél nem a lábam fárad ki, hanem a kezeim, jól fog jönni az a gyurmaszakkör csütörtöktől. Akár törványt is farigcsálhatnék ebből: ha a kezeid hamarabb fáradnak ki bringázás közben, mint a lábaid (alternatív módon: ha a kezeid fáradnak ki bringázás közben és nem a lábaid), akkor ideje ellátogatni kedvenc gym-edbe, emelgetni súlyos fémeket.
Ezzel az optimista gondolattal hajtom álomra buksi fejemet.
Desvung.
For the record, úgy tűnik, eddig tartott az ozorai svung, amit nevezhetünk (nevezhetnénk) ihletnek is. (Hülye egy szó, németes kultúrgyökereim okán szívem szerint ichletnek írnám. A svungot meg schwungnak.) Nem panasz, csak észrevétel, mert nem vagyok depressziós, vagy valami hasonló, fact of the matter: a ma reggeli bringázás után olyan idülten mosolyogva jöttem be a padlószőnyeges gályába, mintha betéptem volna. (Végülis erről volt szó: betéptem az irodába, bringával…)
Talán része a megtörésnek a workload is: mostanság egyre inkább burst jelleggel tolom.
Meglátjuk.