A sarki tankstellén feldurrantottam a kerekeket 4 bar körülre – baszkikám, hogy miért nem tettem ezt meg korábban! Onnantól nemszarul raktam 21-esben a Hűvösvölgyig vezető utat, pedig nem vagyok top formában (nevezzük álmosságnak), meg az út is rettenetes, a kerék meg ugyebár mintha betonból lenne. A 4,5 bar, ami a kerékre van írva mint maximum, az gondolom csak amolyan elméleti limit: a tesztalanyoknak ott durrant a képébe a gumi, vagy valami ilyesmi.
Érdekes tény, hogy az ilyen tekeréseknél nem a lábam fárad ki, hanem a kezeim, jól fog jönni az a gyurmaszakkör csütörtöktől. Akár törványt is farigcsálhatnék ebből: ha a kezeid hamarabb fáradnak ki bringázás közben, mint a lábaid (alternatív módon: ha a kezeid fáradnak ki bringázás közben és nem a lábaid), akkor ideje ellátogatni kedvenc gym-edbe, emelgetni súlyos fémeket.
Ezzel az optimista gondolattal hajtom álomra buksi fejemet.
Címke: ragmeg
Desvung.
For the record, úgy tűnik, eddig tartott az ozorai svung, amit nevezhetünk (nevezhetnénk) ihletnek is. (Hülye egy szó, németes kultúrgyökereim okán szívem szerint ichletnek írnám. A svungot meg schwungnak.) Nem panasz, csak észrevétel, mert nem vagyok depressziós, vagy valami hasonló, fact of the matter: a ma reggeli bringázás után olyan idülten mosolyogva jöttem be a padlószőnyeges gályába, mintha betéptem volna. (Végülis erről volt szó: betéptem az irodába, bringával…)
Talán része a megtörésnek a workload is: mostanság egyre inkább burst jelleggel tolom.
Meglátjuk.
Baleset tortenhet.
Egyetertek azzal az iranyzattal, mely szerint a bringas vigyazzon, ha jardan kozlekedik (meg amugy is, valamint ha teheti, ne kozlekedjen jardan), ehhez kepest maximalisan meglepett, amikor Vallalkozo ur kulturmodorban ram szolt, hogy „vigyazza’ ma’, meg baleset tortenik”. A meglepetes oka az volt, hogy – leven zebra – kb. 1-gyel mentem, lassabban, mint o es becses macaja. Nem is tudtam hirtelen semmi frappansat reagalni, visszakerdeztem hat: „en??” Oszinten nem ertettem, hogy miben rejlik a veszely az adott kozlekedesi helyzetben, megkerdeztem hat, hogy „elutottelek?”, aztan ennyiben maradtunk.
Kesobb aztan (figyelem: alternativ katyus demagogia kovetkezik), lefele gurulva a Hegyalja uton belementem egy godorbe, ami (ha teheted, ne bringazz boxeralsoban) heretajekon eleg fajdalmasan erintett, mondjuk ki.
Kep nincs.