Címke: ragmeg

A biciklisfutárok.
A fixisek.
A fulltelós bringán gerinc- és térdvédős, Kona bőpólósok.
A szar kontrás bringán trendiben Szimplába közlekedők.
A vásori bringán öltönyben irodába tekerők.
A riksán West Balkánba utazók.
Az oldalzsebes bőgatyás streetstyle-os bmx-esek.
A félmeztelen Jászai Mari téri triálosok.
A szűk bringásmezes szingókerekes versenybringások.
A tandemes párok.
A kormányon kosárban kutyát hordó trekkingesek.
A majdnem fekve ülő elsőkerékhajtásosok.
A fej fölé bringát lendítők.
A házban!

Biciklis post.

Toljunk bringás postot. (Érted, tolni a postot.)

Ha a bringás múltmra gondolok, elsőnek mindig az ugrik be, hogyan vesztettem el a fogazatom egy darabját. Hiába, az ember ne kezdjen korábban vagizni, mint ahogy a tudása is megvan hozzá.
Nyaranta Zamárdiban mindenhova bringával jártunk. Strand (mármint a part), a szántódi tábor, ahol mindenki más volt (a tizenkétker úttörőtábora ugyebár, én asszem csak nyolcadik után jutottam le oda, pedig nem is voltam úttörő), meg hát a falu. Ott esett (szerintem tízéves se voltam még akkor), a jegenyékkel kirakott (talán Széchenyi? AtTTY, help!) utcán, hogy először megpróbáltam kéz nélkül bringázni. Nem kellett volna. Nem tudom hogy csináltam, de pillanatok alatt olyan módon estem pofára, hogy még a kezemet se tudtam kitenni magam elé. Az eredmény: egy darab (nem teljes) letörött, két darab keresztberepedt fog. Ha úgy vesszük, ma ezek a featúrák a szexepilem részét képezik. Mondhatni ezekkel szexepilálok.
(Azóta emegnőtt a pöcsöm és bringázni is megtanultam rendesen. Ez persze nem jelenti azt, hogy folyton kéz nélkül megyek. Csak gyakran.)

Az évek teltek és én mindig bringás voltam, de nagy sztorik sose estek. (Én se sokat. Valahogy síelésnél is elég jól elkerültem eleddig, ez ilyen bajkerülő-tudás.) Kicsik, azok mindig. Ahogy végigegykerekeztem (Zamárdiban) a kerten a régi orosz zöld kempingbringával… Ahogy Dobói Gergő majdnem összebunyózott a “helyi” német erőkkel, aminek egy adag küllő látta a kárát… Ahogy Hűvösvölgyben egy hajnali fél hatos erdei bringázás alkalmával egy rakás őzt kergettünk… Ahogy Szigeti Gáborral az utcából nagy erőkkel zúztuk a lomtalanításból (szuperul, jegyzem meg) felújított BMX-et… Ahogy “ellopták” a vadiúj Schwinn Csepel Metro bringámat, később persze meglett… Ahogy versenybringával toltam, és hogy szerettem, kár, hogy ilyen szarok az utak… Ahogy (mert backside is van persze) tavaly nyáron elütött egy figyelmetlen Opel Asztma, milyen ideges volt utána Bata!…
Aztán persze a pár éve honos nyári gyakorlat a kicsi Lollal: munka után (ahova, meglepő, igenis lehet bringával járni) Ráckert, meg a Pesti Éjszaka, minden áldott nap, éjjel haza, vagy ahova éppen…
Hát ilyen dolog ez a bringásság.

Péntek, 18:00, Hősök tere.

Izzadsz.

Nem tudom, nekem mindig jól működött tavaly a bringával melóba járás: átöltözni a szerverszobában, közben az izzadság is felszárad, elvégre nem véletlenül van lekondizva 18 fokra a levegő, jó szellős a helység. Aztán mindig ott volt egy-egy gatyám hagyva (erre a célra rendszeresített Levi’s fehér elegancia), többnyire ing is, és az “irodai” Merrell trendicipő, amiben autót már nem vezetnék a talpának tipikusan Merrell-es eklektikája miatt…
Aztán idén elkezdődtek a gondok: annyit és olyan intenzíven dolgozom, hogy képtelen vagyok másra, nem marad energiám. (Ez ugye változik…) A munka nagyon sokáig tart, egyáltalán nem ritka, hogy 11 körül érek haza úgy, hogy nem voltam sehol. (Fact of the matter az a teljesen abszurd mostanság, ha este 9 előtt befejezem a munkát.) A sok melótól (minden összefügg mindennel!) a szemem olyan keményen be van készülve, hogy nemhogy a kontaktlencsét vagyok kénytelen teljesen elfelejteni (bár a CMass-re csakazértis beerőszakolom), de még szemüvegben (igen, rossz a szemem) is vörös, mint az Október, a legkisebb légáramlatra dől belőle a könny, márpedig így nem lehet bringázni… (A kontaktlencse hiánya miatt meg nem tudom felvenni a jó kis bringásszemüvegeim egyikét, amik megakadályoznák a légmozgást szemkörnyéken, csakúgy, mint a rovarmozgást.)
Ja, és kiköltöztem a halál faszá festői budai hegyekbe, ahonnan sajna egyszerűen nincs elég időm beérni. Persze jön a nyár megint, készül a lakás (közel-otthon), készülök én is.
But I’m tryin’. I’m tryin’ real hard to be a shepherd.