Címke: ragmeg

Blue moon.

Blue moon.

Bringás idő van, halkan mondom. Kicsit túl nedves, de hát az sose hátrány, mondja bennem a macsó. (A bringás meg aláveti magát, ő nem annyira macsó, és kerülgeti a pocsolyákat.)

Álmomban megvertem Winkler Róbertet. Először boxoltunk, amiben ő volt a jobb, viszont utána odavertem a fejét a földhöz, szabadfogásban. Egyrészt sejtem, hogy a valóságban egyáltalán nem így nézne ki a dolog (van köztünk 10 centi meg kb. 20 kiló), másrészt fogalmam sincs, mi váltotta ki belőlem ezt az álmot. A másik álmom (milyen fura, hogy ma megjegyeztem őket): hárman őriztünk valami baszom nagy katonai létesítményt. Én voltam a vezér, és tanácstalan voltam, mert több bejárat volt (köztük a gigászi méretű puccos főbejárat, hisz katonai létesítményeknek mindig ilyen van), mint ember. (Ráadásul tök új létesítmény volt, és nem volt térképünk.) Ezt legalább vissza tudom vezetni a hétköznapokra.

Budapest Massive.

Critical.
Mass.

A rendőrség azt mondja, voltunk 10 ezren. Ezt én nem hiszem, én az 5000 embert hiszem, persze az is rengeteg.
(Amit még nem hiszek, de csak mert szkeptikus és negatív hangulatban vagyok, az az, hogy ettől most utakat fog építeni a főváros. Rájöttem, mit kell csinálni: építsék meg a 4-es metró alagútját, aztán alakítsák át az egészet bicikliúttá. Milyen király lenne: az ember bringázik, de mégsincs a szabadban, höhö. (Zelk Zoltán mondta talán? “A kávéházban az a jó, hogy az ember nincs otthon, de a szabadban sem.” Vagy valami ilyesmit.)

Critical Mass reached.

Mielőtt elkezdem olvasni a reakciókat, valamint belemerülök a Világ Leghardkórabb Bringásának szánt email megírásába (ha egyáltalán, hezitálok, hogy inkább hagyjam a picsába): ez bazmeg kurvanagy volt. Ez az első érzés, a kritikus tömeg ott volt, az idő ott volt, az alulról szerveződés ott volt (ezt jó látni), képek holnap, ugyanitt lesznek.