Programváltozás okán a zeneszerzést lecseréltem szórólaposztásra, amiből aztán kurta szórólaposztás lett (kell még mondanom, milyen szórólap?), mert a villanyember korábban jelentkezett a vártnál. (Mert ilyen is van ám!) Köszönet Batának és Julnak, hogy kisegítettek. Közepesen (check thi out:) leégett az arcom a napsütésben bringázástól.
Melót lecseréltem múzeumra, majd mégis inkább mozira, The Translator (magyarul “a transzlator”, ugye), szintén nem kult, de azért elmegy. Nicole Kidman jó csaj, de nem jött össze Sean Pennel (naná, a pasinak 2 hete halt meg a neje), és hiába figyeltetik a lakását 24 órában, nem látszik egyszer se a puncija.
A “meg ami jön”-ből pedig “menés” lett: Esztergomba. Kerestünk volna kávézót, de a jelek szerint Esztergomnak vagy nincs éjszakai élete, vagy belterjes és elbújt. Kár, mert majdnem elaludtam. (Ez azóta sem változott.)
Hazafele (konkrétan a kerten átsétálva) találkoztam Sün úrral, aki fáradtan battyogott a valúszínűleg otthonát jelentő bokorcsoport (susnyás) felé. Ilyenkor örülök, hogy kint lakom/k a halál faszán festői második kerületben. (Kettőperá, bazzeg.)
És most aludni fogok, a II/a magányos csendjében, amit csak egy-egy utcai motorverseny zavar meg néha. Jó éjt.