Végre vettem a fáradságot feltölteni a szlovéniai sítrip képeit (az ominózus 190 centis képen kívül is). Amikor felvittem a nagygépet, két dolgot tapasztaltam:
- Nincs nap.
- Féltem a gépet, ezért nem tudom élvezni a csúszkálást annyira.
Így aztán az egy overcast fotónapon kívül a többi kép a kis IXUS-szal készült (persze a többi napon szép napsütés volt), ezért művészetre ne nagyon számíts.
A Rogla tetején csináltunk egy képi humorral tűzdelt panorámaképet is (nemröhög, most először csináltunk ilyesmit), azt ugyan kihagytuk a számításból, hogy panoráma esetén a képnek csak kb. a 40%-a hasznosítható, de így talán mégfergetegesebb az a bizonyos képi humor, standing ovation há’-ke’-egy:
Visszafele beugrottunk Slovenske Konjicébe, ami (hopp, most kitör belőlem az idegenvezető) arról híres, hogy van ott egy vára a Windisch-Grätz családnak (annak a Windisch-Grätz családnak), a városka fölötti hegy tetején. Gyönyörű havas erdei túra után (kb. fél óra felgyalogolni) értünk el a várhoz, hóesésben, az úton kb. 1 emberrel találkoztunk. Ha sok fotó érdekel, innentől kattintgass előrefele. A türelmetleneknek kb. ilyen most a vár, a jelek szerint a Windisch-Grätz-ek vagy nagyon rosszul vezetik a háztartást, vagy kihaltak innen:
Mindenesetre megéri felsétálni, szép erdő, nyáron is gyönyörű lehet, és mondanom sem kell, hogy Slovenske Konjice olyan, mint egy osztrák kisváros, vadiúj gimivel, kezelhető méretű szupermarketekkel, stb.
Még egyszer: itt találod a teljes galériát.
