Majdnem észre se vettem, és — bumm! — elhaladtam a tény mellett, de a mellékelt (nem túl művészi, ámde kis életem folyása szempontjából jelentőséggel bíró) képpel a fotóblog is átlépte a 800-at.
Van itt szar (sok), jó (kevés), de mindenképpen igaz, hogy az életem folyása van itten képekben megmondva.
800 képben.
Sajnos elszámoltam magam kicsit, mert az ezerkettes zsigás, zőcségesmercis had csak holnap fog megjelenni távol-otthon lomjainak begyűjtésére – őket fotózni nem tudtam.
Bringával mentem ki pedig, nehogy megint feltörjék a sárkányt, mint tavaly ilyenkor, persze szembeszél meg minden, de erről már szólottam volt.
Ámde: zseniális dolgokat találni egy lomtalanítás alkalmával! Kb. 70-es évekből származó gyufa, nagyi stash-éből (újszerű állapotban, pl. van benne egy rakás igazi komcsi gyufa!), melynek egyik oldalán ennyi áll: „Gyufaipar”, másik oldalán viszont mindjárt egy kombájnt reklámoznak, minimalista megoldással: E-231 [itt egy egyszínnyomatos kép a kombájnról, kb. 2×1 cm méretben] Kapható az Agrárügyi Szövetkezet boltjaiban.” Valami ilyesmi. Zseniális! Előttunk a kép, ugye, ahogy Józsi a hétkerben megveszi a fröccs meg a Kossuth mellé a gyufát, majd — szikra az agyban! — átrobog a szomszédos agrárszövetkezeti boltba, a pultra — elnézést — bassza a dobozt: „Ilyet kérek.”
Aztán hazavezeti a kombájnját (ideális világban persze nem ismert a hiánygazdaság, az előjegyzés) a Mátyás térhez közeli kis lakásához, asszonyka értetlenül néz, hogy mit hozott az ura már megint…
Vigyázni kell az ilyen reklámokkal!
A mellékelt távbeszélő számla további érdekessége, hogy a második (talán kiállítási) dátum a kilencedik születésnapom.
90˚-os objektívkép-elforgató. Ha folyton azzal szopsz, hogy az emberek nem tudnak természetesen viselkedni, ha fotózzák őket (esetleg nem hagyják), akkor ez a te barátod. Cuki darab.