Geréb

Ünnepélyesen szeretném megkérdezni, hogy mik az érvei annak aki ma Magyarországon Geréb Ágnesnél szeretne szülni? Ha valaki, akkor én aztán megértem a kórház- és orvosfóbiát 10 hónapnyi non-stop, nagyon nagyon szomorú végű kórházban ücsörgés után, nekem is volt kórházparám a szülés előtt de tájékozódtam, körbenéztem, tudtam, hogy milyen emberek kezébe kerülök és ami a legfontosabb; eszem ágában nem volt a gyerek egészségét veszélyeztetni a szülés hangulata/körülményei miatt. Ha mégis otthon szerettem volna szülni (ami megintcsak nem fér a fejembe, hogy miért lehet jó,  a fogorvost se hívom házhoz pedig itthon tömhetné a lukakat mécsesfénynél) akkor pl. igen izgalmas lett volna a méhlepényt és az azzal együtt a szülésznő nyakába ömlő vért levakarni a könyvespolcról. Szerintem egyszerűen nem otthonra való elfoglaltság de félreértés ne essék egyáltalán nem ítélem el azt, akinek ez fontos. A lényeg, hogy ő biztonságban érezze magát és ne stresszeljen. Én itthon szétaggódtam volna az agyam és egyáltalán nem nyugtatott volna meg az öntött padló helyett a saját perzsaszőnyegem látványa. De Geréb Á. neve hallatára a bicska nyílik ki az orvosok zsebében, akár okkal, akár ok nélkül, nekem nem tisztem ezt megítélni.  De azt sose kockáztatnám, hogy ha mégis kórházba kell menni – csak azért mert nekem közöm volt ehhez az emberhez – a három sürgős eset közül én és a gyerekem „érjünk rá” leginkább mert mi gerébágnesesek vagyunk.
Másik kérdés az, hogy nyilvánvalóan szükség van úttörökre mert van mit fejleszteni a szülészetek és szülészek módszerein és kell alternatív mozgalom ami rávilágít a hiányosságokra de  számomra érthetetlen az, hogy Geréb Á. gerillaharcához miért asszisztálnak olyanok, akik ezzel a saját gyereküket veszélyeztetik. Miért nem lehet megszülni azt a gyereket aztán menni plakátolni vagy éhségsztrájkolni, ne adj isten legális úton tömegeket tájékoztatni, kampányolni, mittudomén akármint, nem én vagyok otthonszülésaktivista.

Egyébként meg lehet felesleges beavatkozások nélkül, nyugodt körülmények között, felkészült és maximálisan emberi hozzáállással dolgozó szülésznővel és profi orvossal szülni kórházban is, nem is egyben.

smoking

Hétvégén a Majorkában egyébként teljesen egyértelműen családi nap volt, rajtunk kívül még 3 egészen aprógyerekes pár ücsörgött ott. Volt egy bringás srác aki beült sörözni a mellettünk lévő asztalhoz majd amikor rágyújtott gyorsan felpattant, elnézést kért és átült egy jóval messzebbihez.  Ezután érkezett egy újabb babakocsis pár akikkel elsőre cinkosan összemosolyogtunk aztán amikor a hátunk mögül megint cigifüst szállt ránk akkor meglepődve tapasztaltuk, hogy szomszédanyuka fújja a füstöt saját gyerekét filterként használva ránk. Ehhez csak gratulálni tudok. Mi épp fizettünk én meg kicsit félreálltam gyerekestül addig míg megkaptuk a számlát.

Recap: Adél anyakönyvi kivonata.

Időközben (for the record: talán 10-én kedden?) megkaptuk Adél anyaköny viki vonatát (sírós tini távolsági jármű), némi lollipop ügyintézés után. Hol is kezdjem?

Az apaságnak (és a névadásnak) tudniillik idehaza preferenciasorrendje van kéremszépen: van ugye a szent és sérthetetlen házasság, ez oké; ezután (ennek hiányában) következne az apasági nyilatkozat, ha államunk nem szúrta volna be a „regisztrált élettársi kapcsolat” nevű szörnyszülöttet. Ennek érdekessége az, hogy míg a házasságot és az apasági nyilatkozatokat az önkormányzatok tartják nyilván, a reg. élett. kapcs. egy közjegyzők által karbantartott lista, a kettő között semmiféle dblink nincs. Magyar logika ez a javából, pedig még bele se lendültem! (Illetve gondolom közjegyzőlobbi is, hogy nehogy elavuljon egyhamar eme nemes intézmény.)
Ahhoz tehát, hogy a gyermek születési anyakönyvi kivonatát az önkormányzat ki tudja állítani, szükségük van egy igazolásra (dokument!!!44négy) a közjegyzőtől, hogy az anya mással nincsen bejegyzett élettársi viszonyban. (Ezt természetesen az anyának kell kikérni, mert Magyarországon vagyunk, ahol az állam van az emberekért.)

Ezt az igazolást Jul kis is kérte kb. 2 héttel Adél születése előtt, de persze nem ilyen egyszerű!, ugyanis kiderült, hogy az igazolásnak a gyermek születése után kell készülnie, nehogy a raffinált kismama még a gyermek születése előtt gyorsan regisztrálódjon élettársilag valaki mással, 9 hónapos terhesen. (Azért apa szemszögből gondoljuk át ezt is: ugyan apasági nyilatkozatot tettél apaként, ha az anya közben valaki mással közjegyző által hitelesítetten összebútorozik, a gyerek az ő nevén lesz. Illetve gondolom ez joghézag, tehát perelhetsz, sok sikert.)

Tehát let’s recap idáig: anyuka megszüli a gyermeket, majd 1 hetes szoptatós kismamaként elbattyog a közjegyzőhöz kikérni az igazolást, aztán elintézi a születési anyakönyvi kivonatot. Amíg ez nincs meg, természetesen nem intézhet támogatásokat, nincs TAJ kártyája a gyereknek, se adószáma (bár hogy az minek…)

És itt jön az újabb csavar: mert kézenfekvő lenne a fenti probléma megoldására, hogy szoptatós anyuka helyett apuka megy el a közjegyzőhöz az igazolásért. Azt viszont csak közeli hozzátartozó veheti át (az is csak meghatalmazás birtokában). Közeli hozzátartozónak pedig a magyar jog szerint a következők számítanak: apa, anya, testvér, férj, és regisztrált élettárs. Mivel a nevezett igazolást pont arról kérnénk, hogy nincs regisztrált élettárs, apuka értelemszerűen kiesik. És mivel nem vagyok férj, kell az igazolás. Ha férj lennék, nem kellene. Ebbe csak belezavarodni lehet.

Tehát: a magyar jog szerint attól, hogy van egy közös gyerekünk, én nem vagyok Jul közeli hozzátartozója, csak Jul gyerekének a közeli hozzátartozója. Jó, mi?

Úgyhogy az igazolást végül úgy szereztük meg, hogy Jul papája beautózott vidékről, találkoztunk a közjegyzőnél, kikértük (neki volt meghatalmazása) az igazolást (újabb 2200 forint), és mentem intézni az anyakönyvi kivonatot.

Az extra csavar a sztoriban az, hogy ha én, Lippai Gergő odamegyek a közjegyzőhöz és azt állítom büntetőjogi felelősségem tudatában, hogy Jul apja vagyok, vagy akár anyja (következésképp közeli hozzátartozó), nincs módjuk leellenőrizni, csak azt (személyi igazolvány alapján ugyebár), hogy igazat állítok: valóban én vagyok Lippai Gergő. Vagyis a szabélyozás pont azzal baszik ki, akivel a törvény szellemében nem kéne, és pont az ellen nem véd, ami ellen kéne.

Röhej, emberek, röhej.