Az „új meló, új gép” elv szerint tegnap beruháztam egy netbookba: hosszas netes kutatás után az MSI Wind mellett döntöttem, 10″-os kijelzővel, 1600 MHz-es Atom procival (N270), 2 GB RAM-mal, 160 GB vincsivel, és persze bluetooth, wifi, SD slot (persze ez a persze nem annyira persze: a többi versenyőnél elvétve akad ilyen felszereltség, valami alapvető dolog mindig hiányzik).
Annak ellenére, hogy régebben gyepáltam az ötletet (mert ki a francnak kell egy ilyen kicsi gép), második gépnek (nem a háztartásban — a táskában) tökéletes: kicsi, elég ideig bírja, full size keyboardja van, és amikor itthon vagyok és úgy tartja úri kedvem, akkor ráköthetek monitort, nagy billentyűzetet, egeret. Nem utolsósorban bár az 1600 MHz-es Atom proci a tesztek szerint nem egy fittipaldi, a „nagy” notebookom 1500 MHz-es Celeronjánál gyorsabb. A tanulság: minden relatív.
Az Ubuntu Intrepid telepítés nem volt komplikációk nélküli, de bonyolult sem:
- Mivel CD nincs az eszközben, SD kártyáról kellett telepíteni, ebben az UNetbootin nevű csomag segített.
- A wifi zsuga (RaLink RT2860, a lspci kimenet szerint RaLink device 0781) drivere nincs benne az alaptelepítésben, ezért egyrészt kábelről kell telepíteni, másrészt ez a tutorial tökéletesen leírja lépésről lépésre, hogy hogy lesz wifi driver. (Egyébként úgy fest, hogy ez a MsiWind.net és a hozzá tartozó fórumok elég erős közösség, ami szintén nem hátrány.)
- Természetesen a Bluetooth stacket lecseréltem BlueMan-ra.
- A touchpad esetében az MSI eltért az ipari de facto szabvány Synaptics-tól. Ez azzal jár, hogy máshogy működik a tapipad scrollozás — ez lehet, hogy egy idő után fog annyira idegesíteni, hogy nekiállok utánatúrni a megoldásnak, egyelőre tulajdonképpen mindegy: szinte mindent billentyűzetről vezérlek, illetve extenzíven kihasználom a Compizban levő vezérlési lehetőségeket, scrollozásra nem sok szükségem van.
Szóval a telepítés többnyire problémamentes volt: webcam out of the box működik, a CPU scaling fogalmával még ismerkedem (mindenesetre beállítottam „Powersave” üzemmódba), a billentyűzet méreteivel meg vagyok elégedve. A fontos adatokat pikk-pakk szinkronizáltam az rsync-es megoldásommal, és lassacskán az útizenéimet is fogom — ki kell még alakítani, hogy a régi laptopnak milyen szerepe legyen a háztartásban. (Pl. tegyek rá egy media center alkalmazást?)
Ja: a gép a keresztségben a „shu” nevet kapta. Shu az egyiptomi istenségek között a levegő, a szél, és hasonló dolgok key account managere volt.
