Mommámeg, hogy miért az északiak tudnak csak jó kécce’sült csinálni? (Meg a pászka.)
Tegnap (ma volt az már) egy meglehetős csúnya Szóda (ahol korántsem szódát fogyasztottunk) és kis Szimpla után megettük a grill csirkecombokat az ÉS-ben, és ezen elgondolkodtam. Számomra úgy tűnik, hogy piaci igény lenne egy war asylum jellegű szeretetotthonra a számtalan láb nélküli csirkének, hiszen mi mindig csak a lábukat esszük meg, hova lesz a többi? Ebben a szeretetotthonban az öreg roki csirkék ülhetnének a kis székeikben betakarózva és a régi idők nagyságáról elmélkedhetnének egymás közt. (Rossz szóviccel élve és Santa Claus után Santa Csirke szeretetotthon is lehetne a neve.)
In other news: upgrade-eltem a Skype-omat 1.3-ra (szóval a legfrissebbre), ami elvileg már tökjó, mert végre (ember a holdon!) ALSA támogatás van benne, tehát ad absurdum lehetne más hangot is kihozni a gépből miközben Skypeolok. (Ami mostanában ugye elég jelentős). Ebből csak annyi valósul meg, hogy én hallom ALSA-n a másik oldalt, de ő nem hall engem – innentől meg az óriási featúra bővülés kimerül az új emotikonok megjelenésével. Hát nem megéri?