Amikor jóreggelttel köszönsz a szomszédnak, pedig már fél egy van.

Mommámeg, hogy miért az északiak tudnak csak jó kécce’sült csinálni? (Meg a pászka.)

Tegnap (ma volt az már) egy meglehetős csúnya Szóda (ahol korántsem szódát fogyasztottunk) és kis Szimpla után megettük a grill csirkecombokat az ÉS-ben, és ezen elgondolkodtam. Számomra úgy tűnik, hogy piaci igény lenne egy war asylum jellegű szeretetotthonra a számtalan láb nélküli csirkének, hiszen mi mindig csak a lábukat esszük meg, hova lesz a többi? Ebben a szeretetotthonban az öreg roki csirkék ülhetnének a kis székeikben betakarózva és a régi idők nagyságáról elmélkedhetnének egymás közt. (Rossz szóviccel élve és Santa Claus után Santa Csirke szeretetotthon is lehetne a neve.)

In other news: upgrade-eltem a Skype-omat 1.3-ra (szóval a legfrissebbre), ami elvileg már tökjó, mert végre (ember a holdon!) ALSA támogatás van benne, tehát ad absurdum lehetne más hangot is kihozni a gépből miközben Skypeolok. (Ami mostanában ugye elég jelentős). Ebből csak annyi valósul meg, hogy én hallom ALSA-n a másik oldalt, de ő nem hall engem – innentől meg az óriási featúra bővülés kimerül az új emotikonok megjelenésével. Hát nem megéri?

3 hozzászólás “Amikor jóreggelttel köszönsz a szomszédnak, pedig már fél egy van.” bejegyzéshez

  1. nincsenek rokicsirkék mert amíg ti a lábaikat eszitek mi a mellét esszük, láb és mell hiánya meg már az élettel összeegyeztethetetlen sérülésnek minősül ;)

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.

Your post must include a link to this post.

How does this work?
Write a response on your own website and include a link to this post. Then submit your response’s URL here. Your response may appear here after moderation. To update or remove it, edit or delete your original post and submit the same URL again. Learn more about Webmentions.