A smittelésről.
Mindentől elvonatkoztatva nem értem a SOTE-t. Illetve értem, nyilván értem, kis ország vagyunk, senki nem merte magára vállalni, hogy egy — bár saját jogon komolytalan, de — komoly hátszéllel hajózó államférfi (illetve: Államférfi) plágiumügyét vizsgálja. Aztán persze: miért nem? Ennyire ott van az oktatásban, hogy ha valakinek keresztbe teszel, akkor felejtsd el a docensi kinevezést, vagy azt a kutatói ösztöndíjat, amiből a kocsit vennéd, vagy a hétvégi telekre a waterfeature-t? Nos, ez már eleve szánibáni.
Ami nekem eszembe ötlött, az egy másik vonal: a külföldi, és hogy hogy kicseszett a hallgatóival, végzőseivel — közvetve magával — a SOTE, hogy az első vizsgálatra felszólító hangokat csípőből utasították el. Szélsőséges racionalizmus. részletei…