The savanyúcukor experience.

Bekonfigolódott (bekonfigoltuk) egy Linksys WIP330 vagy milyen kis wifi SIP telefon – attól a ponttól, hogy rájöttünk, hogy hova kell még beírni a usernevet, annyi volt az egész, mint egy snap. A készülékre egyébként nagyjából tegnap keletkezett az igény, ráadásul eredetileg 9-ei határidővel, ami 5-ére módosult, a nagyon gyors és nagyon profi (és eredményes!) intézkedésért köszi van az OpenNetes srácoknak.

A nap folyamán két nagyobb rémület ért. Először amikor kézbevettem a genfi repjegyemet és belémnyilallt, hogy Svájc bizony nem EU-tag. Tekintve, hogy kb. 2 éve útlevél nélkül operálok (ami annak rendje és módja szerint le is járt), ez akkor érzékenyen érintett – szerencse, hogy kb. 2 perc alatt kiderítettük, hogy (csakúgy mint a horvátok esetében) új típusú személyivel beengednek.

A másik meg a netpincer.hu-t böngészve, amikor majdnem nem találtam az Avantit a listában, de aztán meglett: kb. 5 másodperc rémület. Sajnos salátában nem olyan jók a srácok, mint pizzában… Szerencsére rendeltem egy tiramisut is, bevált termék, és ellenpontozza a saláta által képviselt íz- és egészségeséletmód-mumust is.

És most következik ami még nem volt: Blackberry-t telepítek – a laptopra.

Virtuális gépek vs. proprietary technika.

Genfi utazásom okán tehát Windows-telepítéssel aláztam meg magam és a laptopom. Eredetileg virtuális géppel akartam megvalósítani a feladatot: Qemu, majd ennek sikertelensége után VMWare Player, és csak miután mindennel buktam, tettem fel végül az eddig nyolc évfolyamnyi South Park-nak fenntartott 10 gigás partícióra az XP-t — natívan, úgymond. Röviden végigrombolnék ezeken a tapasztalatokon, amíg el nem felejtem, csak hogy meglegyen. Virtuális gépek vs. proprietary technika. részletei…

Who could not see this coming.

Biztos én vagyok a troll, de miért kell annyira meglepődni az Apple köcsögösködésén?

Aki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha megbasszák, mondhatnám, pedig elég távoli a kapcsolat, de akkor is: övék a trademark, right? Böszme multicég, right? Akkor pedig jönnek a levelek, meg a felháborodás.

Mondom ezt úgy, hogy speciel a podcast kifejezés sose mozgatott meg különösebben, és egy csomó ideig nem is tudtam, hogy mi az. (Aztán elmondták, hogy semmi, és azóta tudom.)