A Dewsbury Bo Concept boltból jelentkezem. Tudtad-e, hogy Alfred Bo és Alfred Concept dán bútorasztalosok közös vállalkozásáról van szó? Alfred Bo családjában van más híresség, a család fekete báránya, a kis Ram, akit már egészen fiatal korában a továbbtanulással zaklattak szülei:
– Ram, már megint milyen jegyeid vannak, azt hiszem bemegyek az iskolába beszélni a tanáraiddal.
– Hagyd anya, ez az én háBorúm.
Így esett, hogy Ramot kicsapták már a gimiből (nem volt a család legélesebb eszű tagja, szó se róla), és számára csak egy kitörési lehetőség maradt: a sereg.
A Bo-ban a netet belőni nem volt egyszerű, több okból is. Először is: a router be volt hülyülve. Amikor ezt egy resettel feloldottuk, nem tudtam, hogy kell keresgélni a 2.4 GHz-es tartományban. (Eddig nem nagyon szórakoztam wifivel.) Segítségemre voltak, a jövő kedvéért, ezek:
- iwlist scan: listázza a környéken elérhető wireless hálózatokat és a főbb tulajdonságaikat, gyakorlatilag egy az egyben etethettem ezeket az infokat az iwconfig-nak. Futtatni csak „ifconfig ath0 up” után.
- iwconfignak „rate auto”-t adok meg: eredetileg „rate 54M” volt, de egy ilyen gyenge hálózaton egyáltalán nem volt képes működni, még ha egyébként a router és a zsuga is támogatná.
Végülis sejthettem volna, hogy ahol a gazdátlan csomagokat különleges biztonsági para közepette megsemmisítik, ott csomagmegõrzõ se lesz. Így aztán miután gyalog és két táskával megraktam a Regents Parktól a Victoriáig (azt szeretem egyébként Londonban, hogy elindulok akármerre, és az a jó irány), itt is ragadtam egy fura mall-ban. Szerencsére egy lengyel vendégmunkásokra fókuszáló junk food helyen sikerült olyan csirkeszárnyakat (ún. „varjúmenü”) ennem, amilyen régen otthon is volt, a mekiben – imádtam! Gondolom ez errefelé valami kvázinemzeti eledel (kvázinemzeti kvázieledel), god bless, aki kitalálta. Én pedig a magam részérõl remélem, hogy egészséges varjúval mértük össze a skilljeinket.