Jutka átúszott a folyón,
Elvitte a fényképét innen a házból,
A fűthető álmokat a képcsőből.
Fehér fény úszik a kávéscsészén.Maradjunk még a vasárnapnál,
Ránctalan keddről álmodik a hétfő,
A szerda csak egy szerda,
A csütörtök jelzőt se kap,
Ő hajat mos pénteken,
És szombatra megszárítja a nap.
Ma: földhivatal és ELMŰ. Tulajdonképpen mindkettő viszonylag pozitív élmény, főleg az, hogy el vannak intézve. A földhivatalban persze vártam azért egy fertályórát, mert anélkül nem megy, közben tanúja voltam a botránynak, ami azon tört ki, hogy a biztonsági őr jattért cserébe sorszámot adott az arra fogékonyaknak, amiket nyilván reggel tépkedett le magának. A botrányt kirobbantó úriember azt látta (szerencsétlen), hogy ő ott áll órák óta, és sorra jönnek be a kliensek, lepacsiznak a biztonságival, majd beállnak elé. Kis ország, kis korrupció.
A másik érdekes figura a 80 körüli néni volt, aki próbálná eladni a budaörsi telkét, de szóltak neki, hogy időközben papíron rákerült egy ház. (Side note: ez úgy történik, hogy az önkormányzat csináltat külsős céggel egy fel-, illetve földmérést a település aktuális telekviszonyairól. A külsős cég próbálja felvenni a kapcsolatot a telektulajdonossal, hogy bejutást biztosítson a telekre, ahol viszont ez nem sikerül, ott az utcáról megsaccolják, hogy mi lehet a telken. Nénikének volt egy szerszámoskamrája, ez papíron építmény lett.) Nénike minden útjába kerülő embernek kb. 10-szer elmondta, hogy „ládadeszkából és kátránypapírból összetákolt” épületről van szó, olyan akkurátus pontossággal ismételve, hogy kb. az 50-edik után kedvem lett volna visszakérdezni, hogy „elnézést nem figyeltem: miből épült a ház?” — de nem az én ügyfelem volt.
Az ELMŰ-ben kb. 5 percet (se!) voltam, profi, gyors ügyintézés, Solymárforkon lesz áram, ez már egészen valószínű. (In fact olyan gyors volt az elmű, hogy mikor utána felhívtam Jult (akivel pont előtte is beszéltem), hogy „ez ennyi volt”, rémülten kérdezett vissza, hogy „miért???” — azt hitte, kudarcot vallottam a Hivatalban.)
Cserébe viszont az óbudai Euro Center vagy milyen plázában pont lemerült a laptopom (for the record: most használtam először az automatikus hibernálás funkciót, hibátlan), amikor hívott a UPS futár, hogy itt áll a ház előtt a Fon routeremmel (La Fonera+), úgyhogy a Caprine keretein belül póverraktam neki hazáig, és lo and behold, egyelőre végre nem szakadozik a WiFi. Tudtad, hogy a Fon routerek OpenWRT-t futtatnak?
Az utóbbi hetekben többször (talán vagy 3-szor is) tömegközlekedni voltam kénytelen Budapesten. Hát. Hasznom annyi volt belőle, hogy kikristályosodott: ebben a városban bringázni KELL. Ha autózol, sima ügy: beragadsz a forgalomba, taplók a többiek, és a forgalmon kívül mást nem nagyon látsz. Ha tömegközlekedsz, az se jobb: nem tudom, hogy csak az én szerencsém-e, de egyszerűen csúnya emberek utaznak a járműveken, rosszul öltözöttek, nem tudom máshogy mondani, mint hogy látszik rajtuk az ország helyzete és ez lehúz. Az utcán gyalog kell közlekedned, ettől aztán feltűnik a hányás, a kutyaszar, a széttagelt falak, a tömeg… Ha bringázol, szabad vagy: saját tempódban mehetsz, persze odafigyelni itt is oda kell, de minőségi a különbség. Az embereket nem nézed, ha nem akarod, a szemed inkább a többi bringás felé fordul, hátha ismerős jön szembe, és a bringások nem csúnyák. Egységes az öltözetük, praktikus, tehát többnyire jól is néz ki. (Ami egyszerű, az szép.) És minőségi különbség van egy szétcsúszott bringás arc és egy szétcsúszott tömegközlekedő arc között. (Bocs, szétcsúszott tömegközlekedő arcok, ezúton is.)
Tegnap egyébként elvittem a Marint a Bajnokhoz generálra (a Bajnok szervíz a lipilee hivatalos kerékpáros megoldásszállítója), és elhoztam a régi Caprine-omat, amit Kopter gyönyörűen használható állapotba hozott: új hajtáslánc, új pedál, csöndes, pattan. Persze a bringa jellegéből adódóan a Marin után nagyon furcsa rajta ülni, mintha tankot vezetnék.
Szeretnék hangot adni annak is, hogy fáj a bal térdem és bokám, gondolom meghúztam (és állandóan meghúzom) a vádlimat.