Címke: blog

Hét/fő/bűn.

Boncmester-élmény: amilyennek elképzeled.

Maga a patológia egy szürreális séta végén található, aminek egy pontján valamiféle dimenzióugrással egy ajtón belépve a séta egy korábbi szakaszánál találtam magam szexi (de tényleg) nővérkék és oxigénpalackos mammerek között, akik rémülten tekintettek fel a reggelijükből, mikor a nővérektől a boncmester holléte felől érdeklődtem. (Az ápolók egyébként, tapasztalatom szerint, csoportosítva vannak: belgyógyon a meleg kollektíva, agyosztályon szexiék.)
Meglett aztán a patológia is, patológus is, munkából jött, éjjel őriz, nappal boncol. Kinézetre abszolút hozza az őrzővédőt (plusz a kórboncnok tudás, nem kerülnék szembe vele egy betöréskor), egyébként kenyérre kenhető, mint a macisajt.

Csak én olvasom a „Focal Lock”-ot „Local Fuck”-nak?

Jelentem, a Normafán a vizslaegyüttható 0,6: 10 kutyából 6 vizsla. A bot-együttható kb. 0,3, a rétes-együttható pedig 2. (2 rétes együtt hat a forraltborral és tejával).

Most bél íz, a ma esti filmélmény a pistaccio mellé Team America (extrákkal, mert azok kötelezők) és Mexican. Mindezt olaszkaja után, ofkósz.

Kitaláltam egy l33zl44z-t is, de elfelejtettem.

Péntek est.

Tegnap este a kórházprogram után szükségem volt zsilipelésre, kapóra jött Zsófói hívása, hogy menjek át hozzájuk – kaptam is a kabátomat és egy Stella sixpack-et, és nekiindultam. Kaja előzetes egyeztetés alapján nem volt náluk, úgyhogy beugrottam a sarki mekibe (nem is tudom egyébként, mikor voltam utoljára McD-ben, valahogy mostanában, ki hinné, nincs igény rá) valami szendóért. Ez a része speciel nem sikerült (kb. negyed óra alatt nem sikerült a McD személyzetnek előállni a sajtos McRoyalommal – „sajátos McRoyal”, lol), viszont alkalmam volt megtekinteni a péntek esti bulikba tartó fiatalokat (értsd: gimiseket – ránézésre), és a következő megállapításokat tennem:

  • Minden budai gimis csaj ribanc. (Ezzel persze részemről nincs baj mindaddig, amíg nem születik lányom.) És valószínűleg mindegyik havonta bekap valami felfázást, pusztán az öltözködési stílus miatt. A nemi betegségekről itt nem szólnék.
  • Az Eastpak a világ legnagyobb bizniszét realizálja a fent említett ribancok által. 90%-uk ugyanis ugyanazt az Eastpak övtáska modellt hordja, de nem viccelek bazmeg, ugyanazt. A stílus kétféle, vagy vállon van az övtáska, vagy derékonseggen, „hú de kurva vékony a derekam, mindig lecsúszik ez a trendi övtáska” ki nem mondott üzenettel. A maradék 10% menstruál és neki táska kell, na azok Eastpak táskát hordanak.

A kajahiányt aztán áthidaltuk egy közepesen túlbonyolított (nem volt net!) pizzarendeléssel (Cayenne pizza az Avantiból, az új favorit), és remek estét kerekítettünk. Hazafele pedig a röhögés mentett meg a szarrá fagyástól, ahogy láttam az 50 méteres sort a Mammut 2 aljában található kurvaexlkuzív (lol) táncos hely előtt, tudod, ahol a Simontibi ortopéd kezelést kapott. „Nektek még szarabb”, gondoltam, és igazam volt, röhögtem ezért. (Biztos nem rossz nekik, de kívülről nézve rettenetesen szánalmas, ahogy állnak a fijjug-lányok az ilyen helyek előtt mint birkák, és a biztonságiak kb. így (értéken, jegyzem meg) kezelik őket. Dokk Café feeling, de az legalább bent van.)
Sose mennék be olyan szórakozóhelyre, ahol ezért -3 fokban, party gear-ben kell fél órát sorban állnom.
Tipp a Párizsba utazási irodával utazóknak: Versaillesba (ha már mindenképp el akarsz menni) ne utazási iroda által szervezve menj. Vonatjegy-palotabelépő kombó 43 EUR három embernek, utazási irodán keresztül 50 EUR – per kopf.