Az elmúlt napok intenzív autósélményei után (töb, mint 2000 km) döntöttem: ma 2 keréken megyek haza, yes.
Címke: blog
Hídünnep, lolka betétekkel.
Nem tudom, hány olvasó szokott az Erzsébet-hídon dolgozni járni, ma reggel mindenesetre kedves, családias élményben volt részem. A hídlezárás évfordulójára odasereglett mintegy 8-10 fős tüntető tömeget figyelve ült ki az arcomra az elnéző mosoly: játszanak a gyerekek. Valamivel több, úgy 30 kedves rendőrbácsi figyelte a mozdulataikat, hogy árpádsávos lobogóikat nehogy elfújja a szél, hogy nehogy át találjanak mászni a számukra fenntartott 2 sávnyi (plusz járda) kordonon (tudjátok milyen csintalanok ezek az irredenta gyerekek), vagy hogy hasítottbőr szittya ruháikban és nemezsapkáikban nehogy véletlenül hőgutát kapjanak, bár valószínűleg az sem rontana sokat az elmeállapotukon.
A kicsi Lolyttával rekonstruáltuk a hídlezárásos tüntetés rendőrségi engedélyeztetését:
– És hányan lesznek?
– Kétmillióan!
– Rendben, két sávot tudunk önöknek elkeríteni.
– De nekünk az egész híd kell!
– Sajnos azt nem lehet, hiszen forgalom van rajta. Két sávot tudunk adni.
– Öööö. Jó.
Szarok a szarok a farmra.
Ami kimaradt:
Ezen a képen ott a BlackBerry mellett az egy gyorshajtásos cetli. Életem elsője, és nagy mázli, hogy Lengyelországban kaptak el, ezért a túllépésért (140/50), Magyarországon valószínűleg ott helyben tarkón lő a rendőr. Aztán bevonja a jogsimat, elégeti és behinti sóval a helyét.
