Címke: blog

Most kezdjek el merengeni a világ elmúlt szépségein? Meg kezdjek el nyommer postot írni?
Á, lószar. Cufk, tish, sips, ahogy Curt Cobain fogalmazott. (Ahogy a költő mondja.)
Aludni meg már túl késő, de azért gurítunk egyet.

Posztulálok: a zene, bazmeg, a zene arra való, hogy kizárd a külvilágot. Ezért aztán a hangerőnek mindenképpen olyannak kell lennie, hogy ne halld, ami kívül történik. Ez nem azt jelenti, hogy üvöltsön az eszköz: az eszköz ne, ismétlem, ne üvöltsön, mert egyrészt az gyíkság, másrészt a mai kis virsli divájszokkal (mert a júzerek többségének az van, ne álltassuk magunkat) úgyis szarul szól.
Van a Hotel Costes, meg hasonló liftzenék csoportja. Ezeket se üvöltetni, se hangosítani nem érdemes. Ebből a szempontból ez nem zene, hanem egy zaj, ennek megfelelően lehet kezelni is: beszélgetni közben, takarítani (hátha lenyomod), orrot piszkálni, keresni a zaj forrását (ez… ez egy hangfal?), kikapcsolni.
A külvilág kizárása remek akkor, amikor két napja szopat téged a Postfix (helyett az Amavis), és már kivan a tököd az egésszel.
Dögöljön meg az Amavis, meg az összes vírus, meg az összes spam, meg az összes paraszt, aki emailt küldözget állandóan 5 megás attachmentekkel.
Hangerő fel.

Közérdekű információk: minden jel azt mutatja, hogy jövő utáni héttől fogva én is a lakásfelújítók (a konkrétan lakásfelújítók) életét fogom élni. Ez jó.
Ma megvolt az első strategic meeting. Ismétlés havonta, nagy dolgok helye lesz ez. Ez jó.
Nagyon sok dolgom van, ezért keveset fotózok most egy ideig, meg keveset is írok. Ez nem olyan jó. (Vagy ez jó?)
Ettől romlik majd a stat. Ez indifferens.
Ettől romlik továbbá a válaszidőm is. Ez rossz: türelmet kérek, ha emailt vársz tőlem.
Álmos vagyok. Ez rossz.
Megyek aludni. Ez jó.

Több a jó, mint a rossz, akkor meg mi bajom van?