Ismét sikerült valami szar filmet megtekinteni. Valami Csoda Krakkóban, ilyesmi, felejthető, sőt, felejtő, önmagát-feledtető.

A tegnap vásárolt telefonokat meg nem lent hagytam a kocsiban? Most mehetek ki a hidegre…

(14:29:41) lipilee: jaaaaj energia energia energia
(14:29:45) lipilee: come to me
(14:29:55) lipilee: persze eloszor ezt is ugy irtam, hogy ‘coma to me’
(14:29:58) lipilee: remenytelen
(14:30:03) lipilee: meg freudilag is almos vagyok

Igen, igen, kampánycsend. (Nem, nem. Nemigen?)

Szürreális este: telefonfülkéből kellett telefonálnom. (Otthonfelejtettem a mobilt.) Anyámnak azt hazudtam, hogy Straub Elek személyesen jött oda, hogy megköszönje. Ez persze nem igaz – éjjel egy óra volt, Straub Elek pedig családos ember, ezért nem tudott jönni.
Squash (guess what) kimaradt ma reggel, arcon csapott szar az életérzés: arcon csapott szar, aki még csak nem is sportol. (Pedig képzeljünk el egy sportoló arcon csapott szart: „Hogy játszom?” „Szarul.”)
Cserébe volt szürreális-megfejtő álom Batával (igen, vele, és nem Andival), emiatt akár „For the record” is lehetne az egész.
Nagy dolgok, de legalábbis kis dolgok készülnek a lipilee.hu háza táján, és nem húsipari termékre asszociálni itt, Kedves Olvasó. Meg Bata háza táján is. A birodalom épül-szépül, de inkább csak épül, a birodalmak már csak ilyenek.