(Nem könyvtár, hanem hajnal, de mindegy.)
Tóta W-nek igaza van, ez motoszkál bennem is egy ideje (úgy kb. mióta bejelentették ezt a nyugdíjreformot vagy mit): most, hogy az állam lenyúlja a polgárok bankban tartott pénzét (amit véletlenül magánnyugdíjpénztárnak hívunk), mi akadályozza meg a bankokat abban, hogy egy huszárvágással küldjenek egy levelet az ügyfeleknek, hogy
Most, hogy a kormány megpróbálja lenyúlni az önök, kedves Ügyfelek pénzét, szeretnénk felajánlani (opt-out jelleggel) a következő konstrukciót: a bankunknál vezetett magánnyugdíjpénztári számlákat azonnali hatállyal megszünetjük, a felszabaduló pénzmagot pedig az ügyfél nevére szóló, 1 másodperccel később automatikusan létrehozott azonos kamat és egyéb feltételek mellett működő hagyományos befektetési számlára helyezzük.
Logikusabban kérdezve: mi akadályozza meg a bankokat abban, hogy a „magánnyudíjpénztári számla” megnevezést „bankszámla” névre cseréljék? Ugyanolyan feltételekkel, stb. Aztán próbálja meg az állam azt elvenni. (Az már érdekes dolgokat vetne fel.)
Az is felmerül mint elgondolkodtató probléma, hogy pontosan hogyan szolgálja ez a reform a gazdaság kifehérítését. Hogyan motiválja a cégeket/állampolgárokat, hogy „többre legyenek bejelentve”, és ne inkább készpénzben lapátolják a megtakarításokat, pl. valami külföldi számlára.
Nem vagyok egyébként magánnyugdíjpénztári tag (sose voltam), úgyhogy engem ez csak közvetetten érint (még ha közelről is), csak növekvő aggodalommal figyelem a híreket. (És ilyenkor 2 dolog lehetséges: vagy nem figyelem őket tovább és várom, hogy elmúljon a mostani állapot, esetlegesen á la 1930-as évek Európája, vagy aktiválom magam és csinálok valamit ellene.)