Barbara.

Barbara, bár szelebriti, ugyanazokat a számomra zavaró dolgokat követi el, amit nagyon sokan mások is:
1. Smiley a postokban. Ez csak engem zavar, anno én is toltam, de aztán rájöttem, hogy a blog nem ímél, nem chat. De faszom, ám legyen: smiley rehabilitálva. (De azért gondolkodjunk el ismét, milyen lenne, ha mondjuk Esterházy, vagy, hogy ne menjünk ilyen parnasszusi magasságokba: a MaNcs egy publicistája nekiállna smiley-zni…) Viszont:
2. A felkiáltójelek kiterjedt és fölösleges használata. Aláírásban felkiáltójel? Barbara, könyörülj! Ugyanígy égbekiáltó nálam az ok nélkül, dögivel használt dupla/tripla kérdőjel, a „pontpontpont”, a tipikusan Microsoft Stilisztika Varázsló, vagy mi a tököm által köznyelvbe épített hibás (mit hibás: rettenetesen gusztustalan) vesszőkezelés. Ez utóbbit nem találtam Barbaránál (csak a referencia kedvéért említem, meg hogy rúghassak egyet a Cégbe), viszont azt szemmel láthatóan „menet közben” osztotta meg vele valaki, hogy pont után szóközt szokás tenni.
Eltartott egyébként egy ideig, míg rájöttem, hogy miért pont a TV2 blog engine-t választotta, én marha. (Persze nincs tévém, mosom kezeim.)

Esti rutin kiegészült: kávé, vaníliás karika. Továbbá hátam hámlása miatt mindenhol bőrdarabok vannak. Most fújtam el egyet a billentyűzetről, growse, yuck, negatívság.
Na, hol az a Visine, szteroidot ide, majd nem pisálok.

Play (that funky music white) boy.

Fura érzés, hogy péntek este van időm. Beültem a sarki mekibe salátázni (dupla öntet – szar napunk volt; nyilván az öntetben van a legtöbb E, zsír, stb.), megvettem a Görög Zitás Playboyt (zárás után, hűdeciki lett volna ez pár éve), turistáknak segédkeztem.
Zita nem rossz csaj. Majdnem írtam ide egy versikét (középsulis blog style), amiben a para és a Zita szavakból tréfás összetételeket kovácsoltam volna, gyenge mosolyt csalva ezzel néhány ember arcára, akinél még számít, hogy milyen karika van a tévé sarkában, viszont „ki ez a hülye pöcs” gondolatokat ébresztve a Szcéna nagy részében. (Szcéna, hahaha, beképzelt köcsög: szóval az enyhén szólva közösségi jellegű olvasótábor körében.)
Szóval Zita jó csaj, pont. (Nem rím.)
Esti rutin: szemcsepp és lencse a szembe, bringára fel, Helyre le.
(Technical note: ma beindult a második levlista. Birodalmat építünk.)
Aludni szeretnék, fotózni, és nyugodt beszélgetéseket folytatni meghitt környezetben.
Ja és aki nem tudná (és tudja, ki ő): Monika jön Magyarországra szeptember végén. Tudom, tudom: sok saláta, rostos italok, vitaminok, rendszeres erőnléti edzés.
Blogoff.

Nem a haj.

Mert rosszul csinálod, drágaságom: nem beszari-hajat dizájolunk, fodrász, meg mittomén. Bele a közepébe, nullásgéppel, kopaszra, rock and roll. Engem bezzeg senki nem ismert meg, amikor rasztából szkinhed lettem. (Frankhegy, 2002, vagy mikor.)
Ha akarod, kölcsönadom a gépemet is.
(És amilyen mostanában, a végén még tényleg megcsinálja.)