Alternaív.

Vicces dolog úgy blogot olvasni, hogy azt hiszed, egy másik blogot olvasol. A dizájnról nyilván a kora reggeli időpont miatt nem vágtam le, hogy ez a blog nem az a blog, és mitagadás, meglepődtem, hogy most mitől változott hősöm életében ennyi minden meg. (Az egyik ráadásul egy nő, a másik meg buzi… Még több kavarodás.)
A tegnap esti elmélet az, hogy a nők egy bizonyos életkor elérése után elkezdik szeretni a pocakos pasikat, holott korábban kifejezetten taszítónak találták, és trendi 40 kilós csontkollekciókra vágytak, Springfield ruciban talpig. A változás szerencsés, mert a pasik nagy része egy bizonyos életkor elérése után óhatatlanul pocakot ereszten, még a magamfajta sportemberek is, persze látnunk kell, hogy szórakozóhelytől szórakozóhelyig sportolni (tekerni) viszonylag alternatív sportéletet feltételez. (Hehe, typo: „alternaív”, ez még jó lesz valamire, pl. „az alternaív neocsik”, Bata, copyrightolod?)

A korai ébredés oka egyébként egy tegnap éjjel be nem fejezett meló, ami hamvába holt: a kedves ügyfél nem gondolt arrra, hogy az általa kezdeményezett változtatások miatt az általa feltöltött változtatásokat nem fogom tudni elérni. Most tehát sok időm van, itthon, reggel. Elmenjek futni? Muhahaha.

String race.

Ez a „Weapons of ass destruction” jó választás volt post-címnek: a keresőstringek versenyében ez vezet. Tiszteletteljes kérdésem az volna, hogy aki ezt írja be a keresőbe, az pontosan mit is szeretne találni?

Nap.

Elmondom, mim fáj még: egészen vicces módon a mellkasom, olyan, mintha leégett volna (pedig nem), és még lenne egy gigászi pattanás is ott (pedig nem).
Fáj és viszket a fejbőröm (lassan gondolom elkezd hámlani, a hátam már csinálja, na az lesz egy vicces pár nap, gigakorpásodás), a hátam, a karom.

Kötözzetek meg, ha legközelebb napra akarok menni.