Címke: blog

A Művész, még mosolygós korában.

Today I’m sleeping on the porch.

Egy kevéssé egészséges mekivacsorát sikerült iktatnom, miután újabb fícsörrel gazdagítottam a lipilee.hu fegyverarzenálját: levlistaszerver, barik, levlistaszerver. Az ötlet már sokkal korábban megfogant, amikor Rodrigoval kitaláltuk, hogy újra összehozzuk valamilyen szinten a régi (nagyon régi: még pre-blog időkből származó) uppsalai BEST-es bandát. Mindenkivel egy csomó érdekes dolog történt: Asa dolgozik és Stockholmba költözött, Rodrigo proxy-t ír (bár vele úgyis elég szoros kapcsolatban vagyok), Alessandro űrmérnök lett, vagy mi, és a többiek is szanaszét Európában, mindegyik elindított egy életutat, amit akkor, 2000-ben még sejteni lehetett csak. (Szentimentalizmus, leave me alone.) Kíváncsi lennék például, hogy Sara „10 points out of 10” Gustafsson pasija megvan-e még…

A Sigur Rós zenekarban illetve zenében az a vicces, hogy azt hinnéd, hogy már mindjárt vége az albumnak, aztán kiderül, hogy a negyedik számnál tartasz csak. Valahogy egységnyi időbe több zenét sikerül elbújtatniuk, pedig a zene kifejezetten lassú.

Na most kitalálom, mi kell még ennek a szervernek. A Triumvirátus ma csonka és a Mumusban ül, én meg kíváncsi vagyok, hogy a 166 MMX alapú szerver, ami jelenleg a lipilee.hu otthona, mennyi extra terhelést bír még el. Egy geek szombat éjszakája.

Az micsoda dolog, hogy tulajdonképpen hónapok óta megkeseríti a hétvégéimet a fejfájás? És most megint csúnya szinten nyomja. Kurvaélet, kurvaélet. Jobb híján Algopyrinnel és kávéval (mert Quarelinem nincs) kúrálom magam és várom sorsom jobbra fordulását.
A mai nap 100%-osan elbaszott nap volt, a világon semmit nem csináltunk, még a tervezett hagyományőrző plázatúra se jött össze: csak ültünk otthon és néztük sorban a filmeket, amiken elaludtunk, és nekem fájt a fejem és nem ettem tulajdonképpen rendes kaját, csak piritóst sajttal-mustárral, mert még azt is lusták voltunk elintézni. (Az milyen, amikor már pizzát rendelni is lusta vagy. Kíváncsi vagyok, erre ki fog előállni valami frappáns válasszal egy újszerű üzleti modell képében.) Nem ez lesz az a pillanata fiatalságomnak, amit mesélek majd a körülöttem a földön ülő csillogó szemű gyerekcsapatnak. („És azt meséld el dédpapi, amikor punnyadtatok egész szombaton és fájt a fejed!”)
A bringázás se olyan nagy élmény ilyenkor, amikor legszívesebben a falba vernéd a fejed, hogy legalább kívül fájjon.
Na, enough of that, férfiak vagyunk.
(Picsába, csöpög a csap, mondanom se kell, hogy lusta vagyok kimenni és elzárni.)
Még megmenthető a nap valami késő esti mozival, ilyesmi. A város (a gettó, úgyértem: a Mumus-Szóda-Szimpla szentháromság és a többiek) ma nem játszik, a tömeget, a kicsiket ma nem állhatom. (A kicsiket, akik szerint lenyelni megalázó.) Esetleg el lehetne menni élményautózni (élményteherautó, ha az élmény részét nézzük), abban van még ilyen hűvös nyárestén perspektíva.
De mindenekelőtt befizetem a telefonszámlámat, ááá. (De miből, de miből.)

Épp Batánál üldögélek, lesem a Másik Oprencert, amikor figyelmes leszek erre:

Mekkora baromság, vajon melyik szerencsétlennek adták a MS-nál feladatot, hogy leírást készítsen a számológéphez. Remélem a helpje is ilyen jó: „a szám beírásához írj be a számot a megfelelő számbillentyűk megnyomásával”. Marhák.
A figyelmes szemlélő a képen még a következő megfigyeléseket teheti:
1. Kussfókát is olvasok.
2. Bata át van térítve Mozillára.
3. Használja a Mozilla Sidebart, tudja mi az.
4. Bata classic WinXP theme-t nyom.
5. Batának 838 entry van a Winamp playlistben. (Legalább.)