Tegnap kocsiban felejtettem az aktuális pulcsit.
— Nem baj — mondtam — kabát az irodában van, reggel jó idő van (volt), este meg, ha esik, majd felveszem.
And now that’s exactly what I’m gonna do.
Tegnap kocsiban felejtettem az aktuális pulcsit.
— Nem baj — mondtam — kabát az irodában van, reggel jó idő van (volt), este meg, ha esik, majd felveszem.
And now that’s exactly what I’m gonna do.
(Megj.: Környéke is tökjó kis helységnév lenne ide Magyarországra.)
Mivel a regulár nyaralási időszakban előreláthatólag szülünk és/vagy babázunk, az volt az ötletünk, hogy május végén úgyis olyan jó idő van már, uccu menjünk el nyaralni, ne túl messze Budapesttől, de lehetőleg ne legyen 3G, sőt, EDGE se. (Szóval „past the EDGE” menjünk.)
A megoldás Mencshelyen lett a José Luis Martínez-féle udvarház, kis parasztház, nagy kert, tűzrakóhely, minden. Persze az időjárás nem volt a pakliban, a félméteres falak nem tudtak átmelegedni, úgyhogy jó hideg volt a házban, meg egy ideig kint is. Ráadásul úgy elkapott az allergia, hogy 2 napig alig láttam ki a fejemből.
Ettől eltekintve jó kis trip volt, kis Bácshegy, Nagyvázsony, Veszprémi állatkert. Képek erre.
Ma reggel voltunk ultrahangon, 31. hét +1-4 nap (ugyanazon a lapon szerepelt a két érték). A kiscsaj tömege 1677 gramm, az kb. annyi (kimértük!), mint a víztisztítónk kb. félig töltve. Koponyafekvéses (ami jó), a lába pedig pont ott van, ahol lennie kell. (És szokta mozgatni, nem is kicsit!)
A tegnapi babaoktatás most nem volt túl érdekfeszítő, a lankadó figyelmünket végül egy páros Beton sormintával koronáztuk a jegyzetfüzetben:
Így élünk mi, a 31. hét környékén.