Címke: blog

Sex and the city. (And the heart.)

„Szakmai nap”, így becézik, de szerintem az emberek nagy része a tombola meg a kaja miatt megy az ilyesmire. Kétségtelenül ügyes megoldás a tombolát átkeresztelni vetélkedőre, és kérdőívhez kötni: figyeltél-e az előadásokon. Ha igen, válaszolj és nyerj. Persze az ügyfélmanagert ilyenkor el kéne bújtatni: neki az a dolga, hogy kiszolgáljon, így egyszerűbb vele megoldatni a tesztet.
Hát asztaltársaságunk ilyen volt, nem hibáztatom őket. (Cinikus vagyok és pozitív.)
Volt persze olyan is, ami engem is érdekelt, pár év múlva jó dolgok lesznek a telekommunikációban. Nagyjából még a nyílt szabványokat is tartják a gyártók (örvendetes, hogy az IETF szava még mindig számít), tehát talán nyílt rendszereket is lehet majd fejleszteni, amik a zártakkal együttműködnek. (Fingers crossed, ugyebár.)
Ma este felszabadult, nem fogunk Adammal okos dolgokról beszélgetni. (Bár… még akár beszélgethetnénk is. De nem. Na.)
Asszem elmegyek bringát venni.

Az Ördög hatása az Alkotáson.

A mai rész tartalmából:
lipilee megint nem tartja be önnön vállalt diétáját (ennek ellenére fogyott); Lol eleddig problémamentesen és elégedetten közlekedik új szerzeményén (-vel); Ubi nem szeret már bringázni, mert mindig el akarja ütni egy taxis, viszont szeret siklóernyőzni, habár az veszélyes, főleg felhők környékén; Bata szervezi a Nagy Melót, azonos nevű cipőbolt különböző nevű (és nemzetiségű [olasz – a szerk. csak hogy ne álljon fenn a rasszizmus látszata se]) újdonsült tulajdonosával, akit- és akinek az ég küldte; Domi nem fog kínai selymet venni a kínai piacon; és végül: a kamatláb ingadozik.
Tartsanak velünk holnap is!

Asszem azért vagyok ilyen content mostanában, mert naponta tolok egy zacsi csokisperecet, de egy pár darabot biztosan. Itt vár mindennap a fiókomban a dugikészlet. Vagy ez a szex = csoki ez csak csajokra vonatkozik? (A magamfajta pasikra meg a people = shit… Ez egy zeneipari (?) utalás volt, de hát ki a csöcsöt érdekel.) A dolog több érdekessége közül az egyik az, hogy én egyébként kifejezetten nem szeretem az édességet, csokispereccel azonban le lehet venni a lábamról. (Engem. Nem szeretem ezt a fajta hiányos tárgyas szerkezetet, szerintem nem elég egyértelmű, és hülyén hangzik.) A másik érdekesség kevésbé érdekes, le se írom.
A lényeg a lényeg: egy zacsi csokisperec, Type O Negative a fülben (óh, azok az életigenlő srácok), kis chat, Eric („Hemp” becenévvel, éérteed; egész nap telefonál egyébként, nemegyszerű helyekre) a háttérben, a nap ideális lezárása.

És végül két technikai jellegű info:
– A Lipton Ice Tea szar.
– Ajánlom az EU-s időnek, hogy jó legyen nekem hétvégén, mert ha nem tudok miatta biciklizni menni, akkor… „majd jól csöcsön rúgom”. (Eric Cartman. A mester.)