Párbeszédek egy estéről, magány témakörben (WIKI stíluselemekkel):
– Neked jó, legalább játszhatsz a melleiddel.
– Te meg játszhatsz a tököddel… És te is játszhatsz a melleiddel.
– Te is játszhatsz a tökömmel.
…
– Vigyázz innen, ha már nem vagy hajlandó megágyazni.
– Megágyazok, csak hadd igyam meg a viszkimet.
Ezen kívül fagyasztóból leolvasztás során előkerült pizzás hagymát ettünk az egyedülállóság oltárán áldozva. Meg hasonló eljárással termett sült krumplit.
Befejeztem ma a Javított kiadást. Hihetetlenül jó (üt), és tényleg: mi a csöcsér’ nem lehet Magyarországon is az, mint Németországban, hogy egyszer felfedik a teljes múltat, és akkor utána nem kell évtizedekig csámcsogni rajta? Mert így az lesz.
Anyway, most kis gondolkodási idő, aztán belevetem magam valami újabb stiláris kavalkádba, amit Esterházy ad nekünk. Az a stílus, az mindenekfelett. (Kis túlzás. De érezni a szándékot ugye?)
Dzséj pl. tuti valami CIA-ügynök egyébként.
Unwanted, uninvited kin
It creeps beneath your crawling skin
It lives without it lives within you
Feel the fever coming
You’re shaking and twitching
You can scratch all over
But that won’t stop you itching