Nagyasár, nagyanyó.

(Ezt a postot pár napja kezdtem írni aztán idő híján úgy maradt, befejezés most.)

Tegnapelőtt időjárási okokból kifolyólag felpakoltam a blogmotorra a Let It Snow plugint, ami aranyos kis hóesést pakol a blogra. Aztán ahogy olvadt a hó, úgy olvadt a procin is a konduktív anyag a plugin által a brózerre gyakorolt hatások miatt, meg Koppenhágából is rámszóltak, hogy a hóesés emulátorom közvetett hatásai miatt 2 jegesmedve kénytelen átúszni az óceánt, úgyhogy most leszedtem.

Ilyen, és hasonló érdekességek történnek napjainkban.

Rájöttem, hogy az autómra gumit vásárolni legalább ugyanannyira szopó, mint a lábamra: a kocsira képtelenség (hopp, kisütött a nap) szóval képtelenség 4×4-es, vegyes útviszonyos, négyévszakos gumit szerezni. Az összes online gumiáruház megnyalhatja a kipufogóvégemet, kilistáznak random termékeket, mint rendelhető/raktárkészleten tartott cuccokat, aztán amikor az ember berendel egyet felhívják, hogy szori. Hát kapjátok be, közben meg leesett és elolvadt egy hó úgy, hogy az Erdészen még mindig a tavaly-még-jó-de-idén-már-túl-kopott Bridgestone Dueler van. A lábbelivel pont az ellenkezője van, mint a gumival: a gumit azért nem kapni, mert viszonylag ritka az igény, cipőben pedig az, hogy apparently az ország lakosságának 42-es lába van, így sehol nincs már ekkora bakancs. (Vannak reményeim a budaörsi Mountexszel kapcsolatosan, de a belváros gyász.)

In other news, hamarosan felkerülnek a videók a Nagy iGO és Samsung Spica teszt mellé, vicces volt, hogy az autóban 4 emberre jutott 6 Android telefon, amiből 4 (jó esetben) egyszerre pofázott (de esetenként különböző dolgokat!), hogy merre kanyarodjak.

Karácsonyi Városminor program meglehetős szépre sikeredett (már hallgattam vissza felvételeket), egészen úgy szól, mint amikor az ember meghallgat egy kórusos CD-t — szép a hangzás, jó a dinamika. Pár kép található a see no evil galériában, és jönnek majd videók is. Némileg árnyalta az évvégi ‘minor-élményemet, hogy lekéstem a saját Mikulásgyáras koncertünket, de szerencsére nem volt közönség, csak -10 fok. In retrospect, az ilyen koncerteket le kell mondani, szabadtéren énekelni 5 fok alatt butaság.

Update: Aztán végül hála AtTTY gumis kontaktjának Zamárdiban, végülis lesz gumi az Erdészre — kedden. Ő is Németországból rendeli be, de legalább nem sumákolt, hogy „persze raktáron van”, egyből gyanút foghattam volna, hogy ha neki is telefonálgatnia kell, akkor nyilván a pestiek se tartanak ilyet készleten. (Ugyanez a dolog megy a drágább számítástechnikai eszközöknél, próbálunk úgy tenni, mint ha német piacon lennénk és naponta pörögnének az ilyen ritka cuccok, aztán lófaszt, szánalmas.)

Közben lett bakancs is, szerencsére, mert az előző Merrell cipőm a sós létől eszmévé nemesült.

Na, békés munkaszüneti napokat mindenkinek, nincs sok, használjuk ki.

Infralámpa.

Mivel 2 leszállásból kétszer dugult el a fülem, és a második (tegnapi) leszállás óta még nem is dugult ki, infralámpázok. (Meg hangosan beszélek és nem hallok rendesen.)

Közben hirtelen ötlettől vezérelve a Rolling Stones – Undercover of the Night megy. Infrázás közben a lámpába belenézni, miközben ez a szám megy — megfizethetetlen. (Új Reflektor Magazin ugye megvan?)

A híres Triumvirátus, plusz Endrú, filmen.

Facebookon már volt (Szilvinél is, nálam is), de ez akkora kordokumentum, hogy itt is meg kell hogy említsem. Szóval Fliegauf Benedek 2005-ös filmje, a Pörgés, 2:45-től 3:24-ig olyan sztárokkal, mint (perspektivikus sorrendben, elölről hátra) Endrú, Baltsy, Bata, meg a 24 éves lee rasztával (ott a bal felsőben). Nem tudom pontosan belőni, hogy ez hol történhetett: rasztám ha minden igaz 2002 májustól októberig volt (a Frankhegy második napjáig, amikoris Ubi kopaszra nyírta a fejemet), tehát 2002 nyara lehet valahol. De blognak tekinthető életnaplót csak 2003 januárban indítottam (vagy ha volt valami korábban, mint ahogy erre van utalás, akkor az sajnos nincs meg), fotóblogot csak 2004 januártól, a gallery-k közül pedig csak a 2002-es Solipse releváns valamelyest (amiből legalább kiderült, hogy tuti a 2002), úgyhogy az emlékeimben kéne kotorászni 7 év távlatából, de akkor éppen elég sokat partiztunk, úgyhogy ez aztán konkrétan bármi lehet — majd update-elem a postot, ha a sztárkollegákkal visszafejtettük.

Benedek mindenesetre jó sokáig, kb. 3 évig ült az anyagon. Felmerül a kérdés, hogy vajon Zányi Tamás felismert-e, amikor vágta a cucchoz a hangot.

(Az meg, hogy támogatta a Mozgókép Közalapítvány, hát… ne rontsuk el a post nosztalgikus hangulatát.)