Politika.

Előrebocsátom: nem tudom, elmegyek-e népszavazni, illetve nem szoktam pártokra se szavazni, ilyesmi, a szokásos okokból (hogy ti. mindegyik párt tolvaj csaló, aki közül választani lehetne). Az aláírásgyűjtőket is azzal szoktam elhajtani, hogy nem foglalok állást, mert nem figyelem a politikát, kerülöm, mint a szart. (Mi ide a proper hasonlat?)

(Cserébe viszont ákom-bákom gondolatok következnek, nem mondom meg a frankót. Ne várd el, nem vagyok én szélsőközép, lol.)

Csak ledokumentáló, hogy hol tartok ebben a gondolkodásban (amit ugye, sejtheted, baromi aktívan folytatok ám, kb. 20 perc per év) 2008-ban: emelkedjünk (-jek) kicsit felül azon, hogy a két nagy pártnak mik a céljai (a hatalom megszerzése céljából a tömegek manipulálása, stb.), és alkalmazzunk (-zak) technokrata megközelítést.

Két nagy eszme csap iten össze tehát: az egyik az, hogy “az állam azért van, hogy nekünk jó legyen” (szociális állam és Tibi), és “a gazdaság megszabja a saját törvényeit” (kábé, mert persze ebbe bele lehet kötni), “és ezért mindenki viseljen arányosan terheket, az állam rossz gazda” (liberális állam, meg a TótaW). Ha lecsupaszítjuk a pártokat, látjuk, hogy ilyen-olyan okokból az egyik ezt, a másik azt támogatja. Persze pont nem a szocialista támogatja a szociális államot, stb., de nem ez a lényeg, hanem hogy két teljesen megalapozott politika áll egymással szemben. Mert a liberális állam kábé szopóágon van morálisan (lásd omerika: mert szopás az egészségügy, mert szarul csinálják, és különben is Bush, stb.), a szociális állam pedig anyagilag nem megvalósítható (ha minden igaz még Norvégiában sem, pedig nekik kicsit nagyobb MOLajuk van, bálnára is vadászhatnak és gecisok lé jön be a vodkavámból). És persze (mivel nem napi politikáról kívánok szólni) tekintsünk el attól, hogy melyik párt a köcsögebb, melyik bassza rontja el jobban a kommunikációját, melyik vázol fel irreálisabb utat, mert a végén azért (feltehetőleg) mindkettőben átveszik a szálat a gazdasági szakemberek és az Eszme (kinek melyik) szemen lőtt tartásával nekiállnak a megvalósításnak. (Ami rövidtávon persze szükségképpen rossz lesz nekünk.) Képzeljünk el tehát egy olyan ideális polgári demokráciát (vagy mit), ahol nem úgy mész el népszavazni, hogy a komcsik (vagy a nácik) azt mondják, hogy nem (vagy igen), úgyhogy igen (vagy nem), hanem megnézed, hogy te melyik eszmében hiszel (az előnyök és hátrányok intelligens mérlegelése után) és odaszavazol, aki mindenféle sallanggal körítve azt az eszmét ígéri megvalósítani. Mondjuk, hogy létezik ilyen, és mondjuk, hogy hiszek benne, és mondjuk, hogy van szava az olyan szervezeteknek, mint a Védegylet és a Humusz és a Veke. (Nincs. Vagy van. Mindegy.)

Nos tehát ez alapján ott tartok 2008-ban, hogy el kéne döntenem, hogy melyik útban hiszek, és ez a legnagyobb probléma: a vattára kakilok, a pártok nem érdekelnek, de ha népszavazni, kvázi vélemény-nyilvánítani akarok, jó lenne eldöntenem magamban, hogy melyik megoldás az üdvözítő. (Tudom, hogy ezzel a posttal egyből a magyar népesség 0.00001%-ába röptettem magamat: ennyit egész megyék nem gondolkoznak a kérdésen.)

Amikor Tibi magyarázza a Védegylet álláspontját, teljesen egyet tudok érteni vele: minek van az állam, ha nem azért, hogy oktatást meg egészségügyet biztosítson a lakóinak? Ha pedig azt se, akkor mi a pcsöcsért fizetünk adót? (Felháborítóan-arcpirítóan magas adót, jegyzem itt meg felháborodva-arcpirosan.) És mitől várjuk az állam felemelkedését, ha nem a jól képzett munkaerőtől (és itt tegyük félre a magyar felsőoktatással kapcsolatos fenntartásaimat, hosszú távon még jó is lehet, de ahhoz is pénz kell ugye), illetve mennyire gáz már az, hogy versenyszférát kerekítünk az egészségügyből, ami ugye nem verseny és nem szféra.

Viszont Tóta W.-vel is simán egyet tudok érteni: aki csak lógni meg Qpázni meg FeCatolni megy az egyetemre, az fizessen tandíjat, aki megérdemli, úgyis kap ösztöndíjat. Fizettem én is tandíjat, szemben a fideszes srácokkal (akiket ugye még állambácsi képzett ki magyar és nemzetközi taplóságból), és talán még fogok is (majd egyszer), tehát nem arról van szó (analógia következik), amit Keményné hangoztatott, amikor visszakérdeztünk (17 évesen de nagy volt az arcunk), hogy ő tudja-e a másodfokú megoldót meg az általános integrált: “én már leérettségiztem, nekem nem kell tudni”. (Persze nyilván kente-vágta, mint ahogy biztos vagyok benne, hogy az én egyetemi tananyagom 99%-át is, fejből. Respect a matematika-tanároknak.) És persze, a vizitdíj nem olyan elviselhetetlenül sok, cserébe loadot csökkent az egészségügyben, hosszú távon jobbá tehető a rendszer. (És — megintcsak — tekintsünk el a kórházösszevonások kivitelezésével, az eszme a fontos.)

Hát itt tartok, és ezért nem akarok elmenni szavazni.

(Általában hiszek abban, hogy akármit is pattog a nép és következésképpen a politikus bohócok, csak van a két hőzöngő banda (ti. a tolvaj adócsaló nép nép és a tolvaj adócsaló politikusok) között egy képzett (tolvaj adócsaló) technokrata réteg, aki végül arra irányítja a dolgokat, amerre azokat kell. Ebben az utóbbi időben kicsit megrendültem, de megintcsak: nem ez a népszavazás fogja az eltört rendszert megjavítani, mert tünetet kezel, nem okot.)

Nna. Mondtam én, hogy érdemes végigolvasni?

6 thoughts on “Politika.”

  1. A két irányba felvetett érvekre ámen, erre én se tudok jobbat mondani, és esélyesen a konklúzió is ugyanez lesz.

    Ámde, figyelem, elvi kérdés: egyáltalán létezhet olyan technokrata réteg, aki arra tudja irányítani a dolgokat, amerre azokat kell? Nekünk, mint technikai-/mérnök-/nagy ideológiai maszlagoktól mentes, széles látókörű embereknek ez nyilván szimpatikus egy irány lenne. Érdeklődve olvasgatjuk X nagy közgazdász írásait a HVG-ben, ÉSben, Mancsban, Heti Válaszban arról, hogy mi lenne a követendő irány (adót emelni/csökkenteni, forintot felszabadítani/rögzíteni ésatöbbi ésatöbbi) és hümmögünk, hogy ja-ja, biztosan, van ebben ráció és egy okos ember mondja.

    De létezhet ilyen általánosságban, létezhet olyan, hogy “ahogy kell”? Kurvára fáj kimondani, de szerintem nem létezhet. Egy technokrata réteg nem fogja tudni megmondani, hogy mi a jobb: versenyképességet javítani adócsökkentéssel vagy a szétnyíló társadalmi ollót csökkenteni növelt szociális támogatásokkal. Hogy mi a jobb: automatikusan ingyenes egészségügyet fenntartani, csak hogy ne legyenek olyan tényleg ocsmány dolgok, mint amiket a Sicko-ban látunk, vagy abbahagyni a milliárdok lapátolását a TB-kasszába és egy tökszorongatós szivatós versenhelyzetet csinálni?

    Nem létezhet, mert ezek ideológiai döntések. Mindkét irányt meg lehet védeni, nincs olyan, hogy az egyik jó: olyan van, ami neked szimpatikusabb (vagy legyünk gecik: konkrétan jobb. nekünk pl. az adócsökkentés és tb-verseny, mert magas jövedelmű, jó szociális környezetből származó, fiatal, egészséges emberek vagyunk), de nincs globálisan jó válasz.

    Szóval annyi maradt, hogy pattognak a politikus bohócok, hazaárulózzák egymást pár kört pro- és kontra az ilyen döntéseken, és amelyik több ember behülyít, annak lesz igaza. Ha nagy elbaszás volt, később kibukik, és a másik oldalnak fog mennie behülyíteni a következő témánál jobban, és így szép lassan kiegyenlítődnek az erőviszonyok és egy kicsikét mindenki akarata érvényesül és kialakul egy kompromisszum. A technokratáknak meg marad az implementáció, semmi más.

    Welcome to demokrácia as we know it.

  2. az utolsó bekezdés annyira igaz, hogy már megint elvette a kedvem az egész témától…

  3. ad 1, szerintem hatalmas optimizmus azt feltételezni hogy létezik jó megoldás. ez nem egy olyan dolog hogy meghatározhatjuk a megfelelő algoritmust és akkor úgy kéne csinálni hogy jó legyen. ilyen nincs. bazi nagy fekete doboz az egész, amin majmok tekergetik a potikat és valami kijön belőle… ha szar jön ki belőle, max a majom nem kap banánt, de ettől még nem fogja tudni jobban tekergetni, csak legfeljebb éhenhal és másik majom fog tekergetni helyette.

    ad 2, ez az egész aláírásgyűjtős-népszavazós cirkusz már bőven alatta marad az ingerküszöbömnek, szóval leginkább nem törődök vele, mert úgyis mindegy. ha nem megyek el népszavazni, legalább annak megvan az esélye hogy a cirkuszt kiprovokáló csapat (amelyik csak abban az egy dologban ellenszenvesebb per pillanat a másiknál, hogy most épp ők gerjesztik a cirkuszt) pofára esik mert eredménytelen lesz az egész hülyeség. ha elmegyek akkor meg valszeg pont az ő sikerükhöz járulok hozzá mivel a zemberek úgyis megszavazzák hogy ne kelljen fizetniük…

    szóval nem megyek el mer minek, oszt jónapot ;)

  4. Most elvonatkoztatok a cikk általános mondanivalójától, csak néhány konkrét (nem lipi által elkövetett) _tévedésre hívom fel a figyelmet.
    1. A Fidesz nem a szociális államot támogatja (lásd 4 év, amikor hatalmon voltak), csak most eteti ezzel a szavazókat. Önös érdekből. Érdemes visszaolvasni 18 év nyilatkozatait mindenre és az ellenkezőjére is találsz idézetet tőlük…
    2. “… minek van az állam, ha nem azért, hogy oktatást meg egészségügyet biztosítson a lakóinak…”
    Csúsztatás! A felsőoktatást _NEM_A_LAKÓINAK_ biztosítja az állam. Hanem csak egy szűkebb részhalmazuknak. Ne keverjük össze a közoktatással! Nagyon erősen megkérdőjelezhető szociális szempontból az, hogy az állam dolga-e támogatni mindenki adójából a kevesek felsőoktatását azaz későbbi gazdagodását. Népszerű álláspont azt mondani, hogy a tandíj miatt kiszorulnak a szegények a felsőoktatásból, csak azt felejtik el hozzátenni, hogy _már_régen_kiszorultak_. Szociálisan és/vagy anyagilag hátrányos helyzetből, fizikai munkás szülőkkel igen kevesen jutnak be a felsőoktatásba. A tandíjmentesség csak a gazdag középosztálynak biztosítja a kasztja megerősödését, de nem tesz semmit a szegényekért…

  5. Kis finomitások.
    A tandijmentesség a szegényebbközéposztály fiataljainak segit- pénzük nincs, tanulhatnékjuk van( hálIsteb).
    Az általános közhangulat szisztematikus rombolása bármely oldalról bűncselekmény.
    A több milliárdok eltapsoltatása ilyenolyan ürügyekkel meg pláne.
    Uff.

  6. katuska:
    Én akkor jártam egyetemre, amikor még nem volt tandíj. Én nagyon jól emlékszem a többiekre. Nagyon kevesen voltak igazán szegények. A többség ki bírta volna fizetni a tandíjat. Az én családom is, ha nem is könnyen. Az elitegyetemeken (ELTE, SOTE, BKE, BME) pláne sokan voltak/vannak akiknek már a szülei is ott végeztek.
    A tandíjmenteséggel támogatsz 5-15 % szegény hallgatót és 85-95% gazdagabb hallgatót. Milliókkal.
    Ez minden csak nem szociális cél. Sok százezer csóró idióta fogja 9-én megszavazni, hogy ingyen legyen a doktor úr meg az ügyvéd úr csemetéjének felsőoktatása, miközben a saját gyereke az életben nem jut el odáig. Nem azért mert nincs pénze tandíjra. Azért, mert nem azt a középosztálybeli neveltetési és kultúrális hátteret kapta meg, ami odajutatta volna.
    Nekem nem fáj ez az egész, csak azt kellene látni, hogy ez a bugyuta népszavazás egyrészt nem segít sem az egészségügyön sem a felsőoktatáson, másrészt nem is ezekről szól…
    Ez csak egy hülye hatalmi játszma szociális demagógiába csomagolva…

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.