Take 4.

Az utóbbi 6 napon háromszor szopatott be az önkormányzat az autó forgalomból kivonásával kapcsolatban, és azért csak ennyiszer, mert úgy tudtam, hogy kedd és csütörtök az időpontosok napja, ezért múlt csütörtökön nem mentem be. (Időpontot most szeptemberre lehet éppen kérni a neten.) Múlt szerdán nem értem oda időre: zárás előtt 1 órával (ez 15:30-kor van) már nem adnak ki sorszámot, én balga meg nem átallottam négyre odamenni. (Google ügyintézés kötötte le az időmet, de ez más téma.) Pénteken (reggel fél 9 körül) a biztonsági őr azzal fogadott, hogy “ma nincs gépjármű ügyintézés” (ennyi, indoklás nuku, bár az értesítő levélen ott van a pénteki idősáv is), jöjjek hétfőn. Ma pedig (14:30 körül, három és fél órával a félfogadás vége előtt) már nem volt sorszám a sorszámkiadó csodamasinában, kérdésemre pedig, hogy ilyenkor mi a teendő, a szokásos “hát még ezt se tudja, hol élt ez eddig” modorban azt a választ kaptam, hogy “hát próbálkozzon holnap.” Taktikus voltam persze, mert tudtam, hogy kedd és csütörtök az időpontosok napja, de persze megint én vagyok a hülye, hiszen már ma is úgy volt (új rendszer!), hogy keverve jönnek az időpontosok és a magamfajta csokkerek.

(Aki jól tud angolul, ismerheti azt a gusztustalan amerikai kifejezést, hogy “duh“, tinilányok szokták mondani tinisorozatokban — ez az a fajta nézés, amit a magyar hivatalokban kapsz: “már ma is így volt, duh“. A magyar bürokrácia minden hibáján felül még ráadásul “duh“-bürokrácia is — ez még ellenszenvesebbé teszi.)

Ez, a nap másik két Hivatal jellegű ügyintézésével, lehangolt: időnként az ember úgy érzi, átcsapnak a feje fölött a hivatali ügyintézés hullámai, az egyik félkilós paksamétával (gépkocsi ügyintézés) szaladgálok az önkormányzatba, miközben Jul a másik félkilós papírhalommal (Solymárfork elektromos bekötése, és az akörül kialakult 60 ezer forintos félreértés) próbálja felgöngyölíteni, hogy melyik hivatalnoknál veszett el az az aprócska info, hogy nekünk itt (a törvényben olvashatóval és a korábban tudtunkra hozottal szemben) fizetni kell, nem is keveset — mindeközben próbálom a KGFB biztosítómtól kinyerni a (most már tudom a szabatos kifejezést) kártörténeti igazolást (ez a bonus-malus izé, meg hogy le van zárva a szerződésem, mivel a biztosított gépjárművet ellopták — bár az lett volna ilyen körülményes), mert bár befizettem a szerződés szerint fennmaradó biztosítási összeget, elküldtem nekik, és a tértivevényes cetli szerint át is vették, jelen állás szerint ebből is személyes ügyfélszolgálat-hopping lesz… Szóval ha az embernek nincs napi 2-3 órája az ilyen ügyintézésekre, akkor bizony ebben az országban ne vegyen autót, ne akarjon házat építeni (hah!, bár tartanék már ott), lehetőleg céget se alapítson, ne házasodjon, és tulajdonképpen a legjobb, ha elbujdokol valahova és remeteéletet él — bár biztos vagyok benne, hogy annak is van valami kitöltendő formja.

Szóval kérek engedélyt elbujdosni.

2 thoughts on “Take 4.”

  1. Bankosként saját cégemtől veszek föl a napokban 2 db hitelt. 2 hete folyamatosan, minden szabad percemet, amelyben ügyfélfogadás elképzelhető, ezzel töltöm.
    Ma derült ki, hogy nincs (amúgy a cég által készített) adóbevallásom, ezért nincs jövedeleimgazolásom, ezért nincs még mindig hitelem.
    És az én ügyem szinte nyílegyenesen halad a cél felé.

  2. Modernkori felnőtté avatási ceremónia made in bárhol a világon.
    Biztos, hogy akarsz még épitkezni? megannyi engedély :-)

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.