Gondolatok a könyvtárban.

(Nem könyvtár, hanem hajnal, de mindegy.)

Tóta W-nek igaza van, ez motoszkál bennem is egy ideje (úgy kb. mióta bejelentették ezt a nyugdíjreformot vagy mit): most, hogy az állam lenyúlja a polgárok bankban tartott pénzét (amit véletlenül magánnyugdíjpénztárnak hívunk), mi akadályozza meg a bankokat abban, hogy egy huszárvágással küldjenek egy levelet az ügyfeleknek, hogy

Most, hogy a kormány megpróbálja lenyúlni az önök, kedves Ügyfelek pénzét, szeretnénk felajánlani (opt-out jelleggel) a következő konstrukciót: a bankunknál vezetett magánnyugdíjpénztári számlákat azonnali hatállyal megszünetjük, a felszabaduló pénzmagot pedig az ügyfél nevére szóló, 1 másodperccel később automatikusan létrehozott azonos kamat és egyéb feltételek mellett működő hagyományos befektetési számlára helyezzük.

Logikusabban kérdezve: mi akadályozza meg a bankokat abban, hogy a “magánnyudíjpénztári számla” megnevezést “bankszámla” névre cseréljék? Ugyanolyan feltételekkel, stb. Aztán próbálja meg az állam azt elvenni. (Az már érdekes dolgokat vetne fel.)

Az is felmerül mint elgondolkodtató probléma, hogy pontosan hogyan szolgálja ez a reform a gazdaság kifehérítését. Hogyan motiválja a cégeket/állampolgárokat, hogy “többre legyenek bejelentve”, és ne inkább készpénzben lapátolják a megtakarításokat, pl. valami külföldi számlára.

Nem vagyok egyébként magánnyugdíjpénztári tag (sose voltam), úgyhogy engem ez csak közvetetten érint (még ha közelről is), csak növekvő aggodalommal figyelem a híreket. (És ilyenkor 2 dolog lehetséges: vagy nem figyelem őket tovább és várom, hogy elmúljon a mostani állapot, esetlegesen á la 1930-as évek Európája, vagy aktiválom magam és csinálok valamit ellene.)

“Gondolatok a könyvtárban.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. ha lenne rá lehetőség, én gondolkodás nélkül kérném a munkáltatómat, hogy köv hónaptól minimálbéren legyek bejelentve, a többit meg csak úgy zsebbe, nyugdíjjárulékostul, szja-stul, mindenestül. ilyen államnak én nem akarok adót fizetni, mert minek, úgyis elherdálják.

  2. ha tenni akarsz valamit, akkor gyere te is a magánnyugdíjtüntire :) fácsén megtalálod.

    én maradok magánníugdíjpénztár-tag, még ha napokat is kell sorban állnom az adategyeztetéshez. nem akarok az államtól nyugdíjat, ha az elkövetkezendő 40 év alatt nem tudok olyan egzisztenciát felépíteni, amiben aztán a hátralevő éveimet/évtizedeimet kellő anyagi biztonságban tudom leélni, akkor meg is érdemlem.

    btw. tegnap volt ez téma az rtl klub házon kívül c. műsorában (http://bit.ly/fnstet), ami szerintem eléggé demagógra sikerült (“ha átmész az államiba, akkor a fizud 50%-át kaphatod meg, ha nem, akkor 25%-ot”).

  3. egyébként pont ezt csinálják a bankok – jönnek hamarosan a befektetési számlák, 20 évre. de a mnyp-at nem tudják ilyen egyszerűen “készpénzesíteni”. a magánnyugdíjpénztár egy speciális – magánkézben lévő, de nyugdíjakat fialtató – intézmény, elég komoly szabályozással megfejelve.

    készpénz csak 65 éves korodban lesz belőle, addig be kell fektetni, forgatni, _kezelni_, nem adhatják oda neked.

    de rettenetes demagóg az egész, már a tököm tele van vele.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.

Loading Facebook Comments ...